Pontosan egy éve veszítettem el a bévizsga-szüzességemet. Pontosabban fogalmazva, akkor buktam meg először ávizsgán, ami ugye már predesztinálta a bét. Nem bántam meg, hogy olyan sokáig vártam vele, mert így az anatintézet vezetőjének adhattam oda.

Épp az imént kaptam kétszáz százalékos borravalót.
Még mondja valaki, hogy nem megnyerő a modorom!

Emlékszem, régen reggelente akármennyire másnapos voltam, akármennyire korán volt és akármilyen szar idő volt is, ha a buszról leszállva felpillantottam az aranyozott Orvostudományi Egyetem feliraton megcsillanó kósza napsugárra, az mindig jobb kedvre derített egy kicsit.

Manapság ez már nem segít.

Amiről le kéne szoknom, az az ittas állapotban foganatosított telekommunikáció... vagy akkor már inkább az alkohol.

Két haverom koccint.
- Az első idei korty alkohol!
- Legalábbis ami befelé megy...

Amúgy elolvastam Kiss Ádám könyvét, a Szütyiőt.
Mélyenszántó kritikát nem írnék róla, de azért azt leszögezném, hogy fényévekkel több felkiáltójelet használt, mint amennyi indokolt lett volna.

Ha már itt tartunk, az elmúlt néhány napban annyi Smallville-t és Superman-t néztem, hogy minden zöld lámpánál erőtlennek és lassúnak érzem magam.

Superman returns

Most már nagy biztonsággal elmondhatjuk, hogy az idei szilvesztert megúsztam élve.
A májcirrózis persze sajnos még nem kizárható, mint korai halálom oka, de az sokkal inkább volna a komplett tavalyi évem eredménye, mint csupán azé, hogy tegnapra virradóra vállalhatatlanul részegre ittam magam. Háromszor.

Még nem is telt el két egész nap, de már megalkottam a bohóchányás kifejezést, melyet a buli másnapján eltakarítandó, szerpentinből, konfettiből és folyadékból (ami lehet alkoholos ital vagy testnedv) álló agglutinátumok leírására használhatunk. Szóval már nem éltem idén sem hiába.

És bár nem vagyok az újévi fogadalmak híve, ezúttal kivételt teszek és megfogadom, ez lesz visszatérésem éve. Ismét szuperhős-ruhát öltök és teszek róla, hogy ne a pocakomon feszüljön. Ha az ég is úgy akarja, év végére megint fehér köpeny fog lobogni utánam; és a pengetőimet is leporolom, hogy újra rocksztárságom régi fényében tündökölhessek.

Lássuk azt a Kétezertizenegyet!

Bár a létezésem még meglehetősen instabil lábakon áll, azt hiszem, bízvást kijelenthetem, ezt a szilvesztert is túléltem.

Az a legszebb az idei vizsgaidőszakban, hogy nekem nincs.
És az a legszomorúbb, hogy szeretném, ha lenne.

Miskolc. Árvíz. Földrengés.
Mi lesz a következő? Kitör az Avas?

Nincsenek nagy igényeim. Az élettől is mindig csak három dolgot vártam.
Sex, drugs, rock'n'roll.

Nancy mondta még régebben, hogy írjak karácsonyi listát. És miért is ne? Bár az az igazság, hogy vágyaim sorának élmezőnyében többnyire olyan dolgok tülekednek tömött sorokban, amiket nem lehet csomagolópapírba bugyolálni, azért megpróbálom. Az ápdételés jogát persze azért fenntartom.

- Kevés Kurt Vonnegut könyv van, amit még nem olvastam, de a Bajnokok reggelije ilyen. Azt szeretném. Meg a Kékszakállat ugyancsak tőle, mer' azt szeretem.
- Szuperbalázsos póló. A blog jelenlegi logójához hasonlatos.
- Ha már pólók, akkor jöhetne pár stílusos szörnyespóló is AC/DC, Led Zeppelin, Muse és Offspring témakörben mozogva.
- Gitárkábel, pengető. Fogytán vannak.
- Meg elfogadnék egy star trek egyenruhát is. Olyat, amilyet az új filmben hordanak, ami alapvetően a legrégebbi (mármint a forgatás idejét tekintve, nem a cselekményét) egyenruha újragondolása. Természetesen kéket.

Hirtelenjében ennyi jutott eszembe. Viszont én nem szólítok fel senkit listafabrikálásra. Egyrészt mert már nyakunkon a karácsony és úgyis késő, de főképp inkább azért, mert már mindenki, akit a szájbertérben ismerek írt listát ha akart.

Mert olyan már volt, hogy még ugyan zárva voltam, de a kezembe nyomtak valamit, hogy fénymásoljam le, és majd a nap folyamán jönnek érte... De ma minden tekintetben rekordot döntöttem, amikor a buszról leszállva, már a buszmegállóban megtaláltak a hülyeségeikkel.

A tanulság? Többnyire az, hogy ne legyetek fénymásolófiúk. De ha már azok vagytok, legalább ne legyetek népszerűek!

Érzékenyen érint, hogy nincs netem.
Most a szomszédtól lopom a wifit, hogy ezt posztolhassam.

Kékeszöldszeműlánnyal éppen a Bro Code-ot tanulmányozzuk közösen, mikor hangot ad szkepticizmusának:
- Azért örülök, hogy lánynak születtem. Ezeknek a szabályoknak semmi értelmük! Például a háromnapos szabály! Az mire jó?
- Hmm, hogy is magyarázzam meg neked... Milyen nap volt, mikor találkoztunk és elkértem a számod?
- Csütörtök.
- És mikor hívtalak fel?
- Vasárnap.
- Vagyis három nappal később. Most pedig itt fekszel mellettem.
- ... nincs több kérdésem.

Csináltam ma interjút a Quimbyvel. High five!

- Mindig is mondtam, hogy nekem olyan lány kell, aki érett módon kezeli a konfliktusait. Mint Kékeszöldszeműlány.
- Mert ő hogy kezeli?
- Kiölti a nyelvét.

Lássuk be, hogy szalagavatón három féle osztály készül tisztán táncos produkcióval: amelyiknek nincs normális ötlete, amelyik semmiben sem tehetséges és amelyiket csak simán belekényszerítik.

Csöves csikkes a megállóban kincset talál. Meggyötört szívét olyannyira csordultig tölti az életöröm, hogy az univerzum kedvessége felett érzett eufóriáját egyszerűen nem tudja magában tartani és kifakad.
- Ekkora stipát elnyomni! Hát a helikopter leszáll érte!