Mivel már elég sokat szerepelt a blogomban, gondoltam, megmutatom nektek Kékeszöldszeműlányt. Íme.

Kétezertizenkettő

Mint ahogy agymenéseim és életem apró-cseprő eseményeinek kitartó és megtisztelő olvasgatása folytán arra talán emlékeztek, szokásommal ellentétben tavaly újévi fogadalmat tettem; meghírdettem a Superman Returns Project-et.
Örömmel jelentem, hogy az elmúlt kicsit több, mint egy esztendő során fogadalmam legtöbb sarkalatos pontját sikerült teljesítenem:
- Ismét fehér köpeny lobog utánam, sőt abszolváltam az anatszigót is.
- Leporoltam a pengetőmet és egy új zenekarban játszom. Már volt egy kisebb fellépésünk is, ahol kedvezményes videóklipp forgatási lehetőséget nyertünk.
- A szuperhős-fuszeklik még talán nem pont ott és úgy feszülnek, ahogy egy görög istenen tennék, de igyekeztem egészségesen táplálkozni és jelentős fejlődést értem el ezen a területen is.

Mit is mondhatnék? Kétezertizenkettő, csak így tovább!

Sok szenvedés után, rengeteg megpróbáltatás árán ma végre sikerült... letettem az anatómia szigorlatot!

Amúgy én egy tündéri lakótárs vagyok.
Idestova negyedik éve lakom két lánnyal és még sosem volt rám panasz: nem csinálok nagy felfordulást, nem vagyok túl büdös, és mindig lehajtom az ülőkét.

Továbbra is imádom az anatómia szigorlatot. A napom legproduktívabb pillanata pedig a fenti kép elkészítése volt. Ha ez pedig nem volna elég, pang a májam, mert - a szilveszteri koccintást leszámítva - három hete tiszta vagyok.

Óóó, hát nekem semmi bajom azokkal, akik előnyben részesítik a homeopátiát és a szellemsebészetet, meg a lúgosítást, meg a ki tudja milyen csodaterápiákat a gyarló és gonosz orvoslással szemben. Kevesebb terhet rónak a nehéz helyzetben lévő egészségügyre.

Meg hosszútávon amúgy is jót tesz az emberiségnek, ha a hülyék önként halnak meg.

Az a szar az érintőképernyőben, hogy képtelen vagyok valakire drámaian rácsapni a telefont. A régi, jó, steampunk gombos érában csak rátenyereltem a piros gombra, azt' jónapot. Most meg kínos másodpercekig tapizhatom a képernyőt, mire a telefonom felfogja, hogy mit szeretnék.
A problémakör egyébiránt közel sem újkeletű. Jerry Seinfeld már '94-ben szóvá tette, hogy a rádiós-vezetékes telefonok dramaturgiai hátrányban vannak az oldschool csigavezetékesekkel szemben, hiszen egy gomb megnyomása meg sem közelítheti azt az élményt, amit az jelent, ha úgy izomból rábaszod a kagylót a készülékre.

Na, gyerekek, életbe lépett az új alkotmány.
Nincs több fusi-klónozás a pincében!

Általában nem szokta a legkisebb gondot sem jelenteni, ha a nagy, büdös semmiről kell órákat beszélnem, vagy oldalakat írnom, de ezzel a bioetika esszével most rendesen megszenvedtem...

Ja, amúgy boldog újévet!

A wikipedia Női nemi szevek című oldalán az első mondat nem más, mint:
A "pina" című lap ide irányít át.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Általában véve is, de vizsgaidősuck során meg aztán főleg rengeteg teát fogasztok. Régebben mindig a cuki kis, nagyjából fél literes bögrémben csináltam őket egymás után, de most kaptam karácsonyra egy nyolc deciset. A veséim erre nem voltak felkészülve...

Úgyhogy ezennel meg is erősíthetem régi kijelentésemet, miszerint akárhány urogenitális megbetegedés fenyegessen is engem, a vesekő nem tartozik közéjük.

Szeretnék egyszer találkozni az embriológia tankönyvem fordítójával.

Szerenték vele kezet rázni, megkérni, hogy dedikálja a példányomat, majd megköszönni neki azt a számtalan vidám percet, amit azzal tölthettem, hogy megpróbáltam kitalálni, mik lehetettek azok az eredeti angol mondatok, amikből ez a nyakatekert, magyartalan, fertelem született.

Nem ezt kerestem.
Még csak köze sincs a keresésemhez, dehát ezt dobta a gép.
Ahogy görgetem lefelé a találati listát, hirtelen bűnös kis gondolat ölt alakot elmém valamely számomra is ismeretlen, sötét, nyirkos zugában.
- Miért is ne?
Azért ne, mert nincs rá szükségem. És nem is szeretem. A találatok csak fogynak, és velük együtt a remény is. Hátha a következő oldalon...
- Na! Ha már itt van! Mibe telik?
Tempósan haladok a lap alja felé, de igazából már nem is figyelem a keresésem eredményeit.
- Legyél egy kicsit spontánabb! Mi baj lehet belőle? Naaa...
Észre se veszem, de tudattalan zombi módjára már közelítem a kurzort a letöltés-gomb felé, majd remegő kézzel rá is kattintok...

A mai nap tanulsága pedig nem más, mint hogy - ha már kerülget a kétoldali, temporális encephallos - a világ legjobb agyradírja egyértelműen a nyolcvanas évek legnagyobb pop slágereinek válogatása. Nem is radír. Ráspoly.

- You are insane!
- I'm motivated. Big difference.

Büszke vagyok magamra. Ma majdnem feleannyit tanultam, mint amennyit egy átlagos orvostanhallgatónak illett volna.

Amikor azt mondták, hogy ki fognak alakítani a kettes koli mögötti területen egy árnyékos, dombos ligetet, tökre megörültem.
Amikor a napokban arra jártam és megláttam a félméteres buckákat, először nem értettem, mi van. De aztán rájöttem! Ezek debreceniek... ezek nem tudják, mi az a "domb."

"Almost every species in the universe has this irrational fear of the dark... But they're wrong. It's not irrational."

Ezt a Doctor Who idézetet senki nem érti meg igazán, aki az elmúlt négy évben nem ment majd' minden este haza gyalog a nagyerdőn keresztül.

Amúgy én most jöttem rá, hogy az a dallam, amit a debreceni szurkolók szoktak énekelni, ha a loki gólt lő (párszáz méterre lakom a stadiontól, nyitott ablaknál hallom őket olykor), az nem más, mint a Seven Nation Army a White Stripes-tól.

Kár. Egész jó kis dalocska... attól mindenesetre jobb sorsot érdemelt volna, mint hogy holmi cívisek vegyék az ajkukra.

Először is, így reggel vegyünk egy mély levegőt és gondoljuk át, mik a teendőim a mai napra.

1. A nem létező debreceni közlekedés ellenére bejutni anatómia gyakorlatra.
2. Elmesélni a TO-s néninek, hogy miért nem tudtam miattuk vizsgára jelentkezni tegnap.
3. Felvetetni vele a szigorlatomat akkorra, amikorra eredetileg szerettem volna, de önhibámon kívül nem sikerült.
4. Illedelmesen megérdeklődni, hogy mi a helyzet az indexemmel - csak úgy mellékesen.
5. Megfürödni a vérében annak, aki a törekvéseimben bármilyen formában gátolni mer.

Szép napot!

Én meg botor módon azt hittem, hogy a hippik romantikus behívó-elégetései majd kimaradnak az életemből.

A tanulmányi osztálynak meg a kurva anyját.

Jó nap ez a mai: szembe kerültem minden elképzelhető felsőbb hatalommal.