Mert hogy megy ez az amerikai filmekben?
Háromra rakjuk át! Egy, kettő, há-rom... és kész.

És hogy megy ez Magyarországon?
Háromra rakjuk át! Most van fél kettő...

Sebészet előadáson:

"Szóval nincs sok mellkassebész szakorvos, most például én vagyok az egyetlen a házban, mert a professzor úr konferencián van. A kicsik odalent mostanában kezdenek egy műtétet, mondtam nekik, hogy ne csináljanak hülyeséget. Remélem, megfogadják a tanácsomat.

Szóval odalent megy a barkácsszakkör, én meg izgulok, hogy nehogy rohanni kelljen."

Imádom a sebészeket.

Más részről viszont úgy tűnik, hogy a  DOTE népének hölgy tagjai kezdenek hozzászokni az excentrikus viselkedésemhez, mert ma tök sok csokitojást kaptam.

Én vízipisztollyal locsolkodom, mert az humánus: nem fröcskölök a lányokra mindenféle pacsulit, amitől aztán egész nap bűzölögnek (arról nem is beszélve, ha többen is megkínálják őket a nap folyamán), nem kell utána hajat mosni, a mai vakolatokkal még a sminket sem keni el, gyorsan megszárad és nem hagy foltot.

Azt hihetnétek, népszerű vagyok ezzel, pedig nem.

Amikor a gyűlésen azt mondja az egyik hökös, hogy az idei Medikus Héten szerinte túl sok lesz a rock zenekar és ez így nem állapot...

Bizony, helyreállt az univerzum rendje, ismét Debrecené a Medikus Kupa! Számtalan mókásnál mókásabb dolog történt a hétvége során, de bátran kijelenthetem, hogy a legdurvább pillanat egyértelműen az volt, amikor az elsősök a kolinkban - adekvátabb céleszköz híján - egy fésűvel kezdték el elfogyasztani az amúgy már lejárt szavatosságú, bolti majonézes krumplisalátát.

Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább megyek a Pecsába.

Megnyertük a Medikus Kupát!

Szülihét

Minden nárcisztikus megfontoláson túl azért imádom a szülihetemet, mert mindig ez a hét az igazi tavasz első hete. Szép az idő, gyönyörű kék az ég, rügyet bontanak a fák, lépten-nyomon virítanak a vadvirágok és csivitelnek a madarak. Egy szóval a levegő a természet baszhatnékától terhes.

Ez egyébként mindig így van: a szülinapom előtt egy-két nappal beijeszt az időjárás, esik picit, hűvös van, de mindezt csak azért, hogy még gyönyörűbb kontraszttal teljesedhessen ki a verőfényes jó idő az én tiszteletemre.

Jó, tavaly a havazással picit túlzásba vitte a beijesztést...

Állítólag az elefánt az egyetlen emlős állat, amelyik nem tud ugrani.
És belegondolva ez jól is van így. Az univerzum mégis csak okosan lett megtervezve.

És amikor azt mondom, hogy megtervezve, természetesen arra gondolok, hogy a fizika és a biológia törvényeinek megfelelően kialakulva mindenféle felsőbb tudat irányítása nélkül.

Dorka szakdolgozatot ír.
- Azt hogy írjam máshogy, hogy a beteg háttal áll a felvételi állványnak?
- Miért akarod máshogy írni?
- Mert ez így plágium lenne, mert szó szerint ez van a metodikában.
- Akkor hagyd így és jelöld meg a forrást.
- De akkor az egész szakdolgozatom forrásokból álljon?
- Hát ha nincs benne eredeti ötlet...
- Hé!

Szülihét

Igazság szerint nem hiányzik már ez nekem, de presztízskérdés. Főleg hogy negyed évszázadról van szó. Úgyhogy ha Debrecenben jártok, ugorjatok be valamelyik este a Pulzusba.

Respekt

Tisztellek, mint típusos pneumonia a lebenyhatárt.

Ma pedig egész nap pisivel pancsoltam. Ez egy ilyen hónap.

Fenék Friday

Ma minden a seggek körül forgott.

Urológia gyakorlaton ez mondjuk annyira nem meglepő, de sebészeten is a colorectalis carcinoma tüneteiről, diagnosztikájáról és kezelési lehetőségeiről volt szó, úgyhogy ma szó szerint mindenki arra buzdított, hogy dugjam az ujjam mások fenekébe, mert akkor mindenki boldog lesz.

Lehet, hogy nem az adott pillanatban, de na... értitek a lényeget.

Már bocsánat, hogy ismételten döcög a bejegyzés-folyam, csak hát sűrű az élet.

Míg vizsgaidőszakban egyfolytában ülök a popsimon és ha eszembe jut valami hülyeség, vagy túlcsordul bennem az önsajnálat, azt azon nyomban megosztom veletek, addig mostanság rengeteg a teendőm és folyton rohangálnom kell. Nyakamon a Medikus Kupa, hisztiznek a pompom lányok, fullba nyomják a kretént a házigazdák, mindenki azt szeretné, ha logót, plakátot, féldiplomát terveznék neki és mindemellett időt kell szakítani valamikor az alkoholizálásra is.

Sőt, bejárok órákra. De komolyan, szinte mindegyikre! És élvezem! Ennek szerintem az lehet az oka, hogy most már jóformán kivétel nélkül gyakorló orvosok tartják nekünk az órákat, akik szeretik a szakterületüket és ennek megfelelően érdekfeszítően tudnak beszélni róla. Itt már minden egy fejtörő, amit eddigi tudásunk alapján kell megválaszolnunk, az adott új szakterületnek az aspektusait beépítve a szemléletünkbe.

Ezért jöttem én ide, nem a biofizika miatt...

Láttam ma egy tök jó Alvin és a mókusokos pólót és eszembe jutott, hogy ez milyen jól állna nekem. A punk zenekarról van szó, nem a meséről természetesen.

Aztán az is eszembe jutott, hogy két hét múlva közelebb leszek a harminchoz, mint a húszhoz, úgyhogy már nem hordhatok ilyeneket. Lehangoló.

Az urológusok jófejek.
Ez már abból is látszik, hogy egy hatalmas üvegtálnyi vesekövet tartanak a folyosó vitrinjében díszkavics gyanánt.

Intelligent is the new sexy

Voltam ma az orvosi előadások rock koncertjén.

A harmadik volt a sorban, de már a második közben lehetett érezni a levegőben a várakozással teli bizsergést. Jön a vendégelőadó; Svájcból! Kit érdekel az előzenekar ilyenkor?

Aztán amikor a szünetben kimerészkedtem a mosdóba, a folyosón már grupie módjára vihogó nővérekbe botlottam.
- Láttad? Én is - suttogták egymás közt bizalmasan.

Mire visszaértem a klinika előadójába, az első és utolsó sorokba már tisztességben megőszült szakorvosok szüremlettek be a hallgatók közé, a katedra körül pedig mindenféle rezidens kokettált. Ahogy múltak a percek, a feszültség kezdett a tetőfokára hágni. Az előadóba vezető iroda ajtaja résnyire nyílt, de úgy maradt - és a nagyérdemű publikum is: két lélegzetvétel között, feszült csendben, mígnem mindenki visszatért a maga kis lomolásához, beszélgetéséhez.

Végre aztán nyílt az ajtó, a vendégelőadó pedig megjelent. Farmer, ing, sportzakó, vállig érő, hosszú fekete haj, deres halánték. Rock sztár. Magabiztosan a katedra mellé lépett és végigtekintett a hallgatóságon; szigorú professzor asszonyunk pedig tizenéves lány módjára illegve, vörös fülcimpával konferálta fel az előadást.

Az előadás se volt rossz.

Eredettörténet

- Lehánytak ma izotóppal, haza akarok menni... - mondta elszontyolodva.
- Vááárj... lehánytak radioaktív hányással?
- Le...
- Még a végén szuperképességeid lesznek - nevettem.
- Nem vicces, nem élveztem.
- Mert Peter Parker élvezte, mikor megcsípte a radioaktív pók? Matt Murdock élvezte, amikor a szemébe fröccsent a radioaktiv hulladék? A Fantasztikus Négyes tagjai élvezték, amikor kozmikus sugárzás járta át a testüket? Nem, a szuperhősök nem élvezik születésük pillanatát, de felnőnek a feladathoz és az emberiség javára fordítják képességeiket, védik a gyengéket és az ártatlanokat, megküzdenek a gonosszal. Nagy erővel nagy felelősség jár, Vomit Woman!
- Hé!
- Hűséges segítőtársaddal, Emerald Emesis-sel, a Smaragdhányással harcoltok majd az éjszakában. Amikor pedig győzedelmeskedtek, az álruhád comfixébe tűzködött répák közül előhúzol egyet és a pórul járt, béltartalom áztatta bűnözőre dobod; és félvállról csak annyit mondasz: a hányásban mindig van répa.
Ez lesz a catchphrase-ed!
- Hülye...
- Aztán Miserere Man-nel és Expulsio Kapitánnyal megalakítjátok az Öklendezás Ligáját, hogy mindannyian az igazságért szálljatok síkra... ezt a képregényt tényleg meg kellene rajzolni!

Sajnos nem saját, de attól még zseniális:
- Én tudom utánozni a répát! Ha adtok még két felest, be is sárgulok...