A Medikus Hét szervezés nehézségeiről.
Este fél tíz, ijedt telefon a catering-es lánytól, akinek a zenekarokról való gondoskodás a feladata:
- Helló! Itt van két öreg fószer, azt állítják, hogy ők a Kozmix! Hogy kéne ezeknek kinézniük? Mi legyen?
2013. április 23.
2013. április 14.
Ezennel hivatalosan befejeztem A gyűrűk ura trilógiát, elolvastam az első betűtől az utolsóig.
Nem mondom, hosszú projekt volt: az első másfél kötetet még vagy másfél éve olvastam (ami nyomot hagyott ugye az akkori gólyatáboron is), a maradék másfelet pedig mostanában.
Tolkien nagyon király univerzumot hozott létre, ami magával ragad és néha rendesen beránt a könyv világába. Fényévekkel jobban leköt, mint a filmek. Van benne néhány fasza szállóige, amiket lehet mondogatni, és egész egyszerűen zseniális nyelvész volt az öreg... valamint rettenetesen, rettenetesen fos író!
Uramisten! Következetlen, hullámzik a stílusa, túl modoros, a karakterek csak árnyékok, szinte semmit nem tudunk meg róluk még úgy sem, hogy Középfölde komplett története le van írva és kronológiába van szedve. Ez azért teljesítmény...
És azok az írói képek! Atyaég! Azok az írói képek! Számtalan ilyenbe botlottam bele, de most egyre emlékszem pontosan: valahol azt írja a mester, hogy "és akkor sötét lett, mintha lekapcsolták volna a villanyt." Könyörgöm, hát hogy lehet ilyet leírni egy Középfölde harmadkoráról szóló történetben?
Peter Jacksontól viszont ezúton kérek töredelmesen bocsánatot amiért beszóltam, hogy elhúzta a harmadik film végét. Az semmi a könyvhöz képest! A gyűrű elpusztítása után még van száz oldal. Bizony, a sasok, az ithiliai buzis vigyorgás és a koronázás után még hazasétálnak és felkelést robbantanak ki a Megyében.
Az írói inkompetenciát leszámítva amúgy többségében pozitív élményt nyújtott a trilógia. (Bár ebben tagadhatatlanul benne volt, hogy nem csak Frodó és Samu vállalkozott hosszú és embert próbáló küldetésre... néhány leírásnál tudtam azonosulni velük.) De ha rám hallgattok, inkább olvassatok jóféle szájenszfiksönt!
Nem mondom, hosszú projekt volt: az első másfél kötetet még vagy másfél éve olvastam (ami nyomot hagyott ugye az akkori gólyatáboron is), a maradék másfelet pedig mostanában.
Tolkien nagyon király univerzumot hozott létre, ami magával ragad és néha rendesen beránt a könyv világába. Fényévekkel jobban leköt, mint a filmek. Van benne néhány fasza szállóige, amiket lehet mondogatni, és egész egyszerűen zseniális nyelvész volt az öreg... valamint rettenetesen, rettenetesen fos író!
Uramisten! Következetlen, hullámzik a stílusa, túl modoros, a karakterek csak árnyékok, szinte semmit nem tudunk meg róluk még úgy sem, hogy Középfölde komplett története le van írva és kronológiába van szedve. Ez azért teljesítmény...
És azok az írói képek! Atyaég! Azok az írói képek! Számtalan ilyenbe botlottam bele, de most egyre emlékszem pontosan: valahol azt írja a mester, hogy "és akkor sötét lett, mintha lekapcsolták volna a villanyt." Könyörgöm, hát hogy lehet ilyet leírni egy Középfölde harmadkoráról szóló történetben?
Peter Jacksontól viszont ezúton kérek töredelmesen bocsánatot amiért beszóltam, hogy elhúzta a harmadik film végét. Az semmi a könyvhöz képest! A gyűrű elpusztítása után még van száz oldal. Bizony, a sasok, az ithiliai buzis vigyorgás és a koronázás után még hazasétálnak és felkelést robbantanak ki a Megyében.
Az írói inkompetenciát leszámítva amúgy többségében pozitív élményt nyújtott a trilógia. (Bár ebben tagadhatatlanul benne volt, hogy nem csak Frodó és Samu vállalkozott hosszú és embert próbáló küldetésre... néhány leírásnál tudtam azonosulni velük.) De ha rám hallgattok, inkább olvassatok jóféle szájenszfiksönt!
2013. április 13.
2013. április 11.
Gyors helyzetjelentés...
... avagy mi történt az elmúlt egy hónapban?
Na, hát az elmúlt egy hónap nagyon gyorsan elrepült. Az egész a szülihetemmel kezdődött, amit hosszú betegeskedés követett. Ez talán betudható az unortodox tavasznak és annak, hogy életemben még soha nem kellett hóban szülinapoznom.
Aztán éppen hogy embert faragtam valamennyire magamból, már jött is a Medikus Kupa, ami természetesen legendás volt, mint mindig.
Erről hamarosan beszámolót, de minimum egy képriportot olvashattok majd itt.
Most meg megint beteg vagyok kicsit, szopok a zéhákkal, és izomból kell szervezni a Medikus Hetet.
I'll be back.
Na, hát az elmúlt egy hónap nagyon gyorsan elrepült. Az egész a szülihetemmel kezdődött, amit hosszú betegeskedés követett. Ez talán betudható az unortodox tavasznak és annak, hogy életemben még soha nem kellett hóban szülinapoznom.
Aztán éppen hogy embert faragtam valamennyire magamból, már jött is a Medikus Kupa, ami természetesen legendás volt, mint mindig.
Erről hamarosan beszámolót, de minimum egy képriportot olvashattok majd itt.
Most meg megint beteg vagyok kicsit, szopok a zéhákkal, és izomból kell szervezni a Medikus Hetet.
I'll be back.
2013. március 15.
2013. február 19.
Ma reggel, ahogy előadásra igyekezvén az egyetem felé sétáltam, az jutott eszembe, hogy ugyan az anatómia szigorlat és a neurobiológia se volt egyszerű és szép történet, de a pályafutásom valódi szégyenfoltja azért mégis csak a Biokémia II... még ez a blog is valahol ott kezdődik évekkel ezelőtt, hogy éppen a bikémmel szopok; akkor még első alkalommal. Mindegy.
Biokémián egyébként rengeteg fehérjéről van szó ugye, és hát ezek legtöbbjének egy angol mozaikszó a neve. Van olyan, hogy Fas receptor, meg van olyan, hogy Fos protoonkogén. Namármost az előadók a Fast fasnak ejtik, a Fost pedig fosznak. Engem meg kurvára irritál, hogy nem következetesek abban a tekintetben, hogy angolosan vagy magyarosan ejtik ki az ilyen elnevezéseket.
Ovis módjára akarok kuncogni az előadóban, amikor azt mondják, hogy fasz-ligand... mfha!
Biokémián egyébként rengeteg fehérjéről van szó ugye, és hát ezek legtöbbjének egy angol mozaikszó a neve. Van olyan, hogy Fas receptor, meg van olyan, hogy Fos protoonkogén. Namármost az előadók a Fast fasnak ejtik, a Fost pedig fosznak. Engem meg kurvára irritál, hogy nem következetesek abban a tekintetben, hogy angolosan vagy magyarosan ejtik ki az ilyen elnevezéseket.
Ovis módjára akarok kuncogni az előadóban, amikor azt mondják, hogy fasz-ligand... mfha!
2013. február 13.
2013. február 7.
2013. február 6.
Top 5 dolog...
... amit ne csinálj fészbukon vizsgaidőszakban, ha nem akarsz lúzernek tűnni
1. Ne írj nyálas búcsúlevelet megszemélyesített tantárgyaknak vagy intézeteknek!
Ne köszönd meg az együtt töltött szép félévet és ne emlegesd a sok közös virrasztást! Mindamellett hogy unalmas, rettentő módon modoros is; és az ismerőseid maximum arra jönnek majd rá, hogy még fogalmazni sem tudsz normálisan.
2. Ne tedd ki állapotnak a vizsgajegy beírásáról szóló neptun üzeneted!
Ez csak simán szomorú. Főleg akkor, ha a Szárított trópusi lepkék lélektanáról szóló kurzuson sikerült végre összekaparnod egy kettest.
3. Ne fényképezd le a könyvkupacot, amiből tanultál!
Igazi hős vagy, hogy több száz oldalon rágtad át magad egyetlen vizsga kedvéért; csupán egyetlen bökkenő van: senkit nem érdekel. A büfészakos ismerőseidet nem fogja meghatni, az évfolyamtársaid ugyanazt tanulják, az orvostanhallgatók meg körberöhögnek.
4. Ne posztolj életképet az íróasztalodról!
Húú, mennyi jegyzet! Kihúzófilc, kávés csésze, üres energiaitalos doboz? Még soha senkinek nem nézett így ki az asztala! Bitch please...
Súlyosbító körülmény, ha egy macska ül a füzeteden és olyasmit kommentelsz a képhez, hogy "tanulunk."
5. Ne írd ki, hogy végre szabad vagy, ha végeztél!
Jó, ez igazából belefér... csak kurvára irritál minket, többieket.
1. Ne írj nyálas búcsúlevelet megszemélyesített tantárgyaknak vagy intézeteknek!
Ne köszönd meg az együtt töltött szép félévet és ne emlegesd a sok közös virrasztást! Mindamellett hogy unalmas, rettentő módon modoros is; és az ismerőseid maximum arra jönnek majd rá, hogy még fogalmazni sem tudsz normálisan.
2. Ne tedd ki állapotnak a vizsgajegy beírásáról szóló neptun üzeneted!
Ez csak simán szomorú. Főleg akkor, ha a Szárított trópusi lepkék lélektanáról szóló kurzuson sikerült végre összekaparnod egy kettest.
3. Ne fényképezd le a könyvkupacot, amiből tanultál!
Igazi hős vagy, hogy több száz oldalon rágtad át magad egyetlen vizsga kedvéért; csupán egyetlen bökkenő van: senkit nem érdekel. A büfészakos ismerőseidet nem fogja meghatni, az évfolyamtársaid ugyanazt tanulják, az orvostanhallgatók meg körberöhögnek.
4. Ne posztolj életképet az íróasztalodról!
Húú, mennyi jegyzet! Kihúzófilc, kávés csésze, üres energiaitalos doboz? Még soha senkinek nem nézett így ki az asztala! Bitch please...
Súlyosbító körülmény, ha egy macska ül a füzeteden és olyasmit kommentelsz a képhez, hogy "tanulunk."
5. Ne írd ki, hogy végre szabad vagy, ha végeztél!
Jó, ez igazából belefér... csak kurvára irritál minket, többieket.
2013. február 5.
2013. január 31.
I ride to war but not to victory
Holnap patkó. A folyamatos visszavonulás nem tartható tovább, most már muszáj csatába bocsátkoznom.
Nagyjából tizenkét óra múlva kikászálódom az ágyból (bár az is nagyon könnyen elképzelhető, hogy már nem fekszem le aludni... a csata előtti virrasztás úgyis hagyomány), harci öltönyt öltök, felkapom indexem és megütközök az intézettel.
Heroikus harcom emlékét talán nem fogják hősi énekek őrizni, de egy 9gag poszt már biztosan...
Nagyjából tizenkét óra múlva kikászálódom az ágyból (bár az is nagyon könnyen elképzelhető, hogy már nem fekszem le aludni... a csata előtti virrasztás úgyis hagyomány), harci öltönyt öltök, felkapom indexem és megütközök az intézettel.
Heroikus harcom emlékét talán nem fogják hősi énekek őrizni, de egy 9gag poszt már biztosan...
2013. január 30.
2013. január 29.
Évek óta mondogatom, hogy ahányszor valaki comic sans-ot használ, meghal egy dizájner... és az összes többi embernek is fáj, akinek van szépérzéke.
Ha nekem nem hisztek, higgyetek az internetnek, és linkelgessétek szorgalmasan az elkövetőknek.
A betűtípus-választás kultúrájáért folytatott szélmalomharcom természetesen a legkisebb mértékben sem mozdítja elő a pathologia kollokviumom sikerét, úgyhogy én továbbra is fosok, a pápa megkezdheti az aggódást, ti meg lassan a szurkolást és mindennemű pozitív energia irányomba történő áramoltatását...
Ha nekem nem hisztek, higgyetek az internetnek, és linkelgessétek szorgalmasan az elkövetőknek.
A betűtípus-választás kultúrájáért folytatott szélmalomharcom természetesen a legkisebb mértékben sem mozdítja elő a pathologia kollokviumom sikerét, úgyhogy én továbbra is fosok, a pápa megkezdheti az aggódást, ti meg lassan a szurkolást és mindennemű pozitív energia irányomba történő áramoltatását...
2013. január 28.
Nem állok túl jól a patkóval... már megint időgépre lenne szükségem.
Ami azt illeti, elgondolkodtam azon is, hogy a hátralévő időben több sanszom lenne feltalálni, megtervezni és megépíteni egy időgépet, mint a fejembe verni ezt a rengeteg tananyagot.
De aztán mindig eszembe jut, hogy az időgép építés nem egy határidős feladat...
Ma se lett kész? Segáz! Majd visszajövünk, ha kész!
Ami azt illeti, elgondolkodtam azon is, hogy a hátralévő időben több sanszom lenne feltalálni, megtervezni és megépíteni egy időgépet, mint a fejembe verni ezt a rengeteg tananyagot.
De aztán mindig eszembe jut, hogy az időgép építés nem egy határidős feladat...
Ma se lett kész? Segáz! Majd visszajövünk, ha kész!
2013. január 27.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)