Na szóval... gólyatábor. Előljáróban el kell mondanom, hogy szerénytelenség nélkül állíthatom, egy-két faszságom döntően képes meghatározni az egész tábor hangulatát. Két évvel ezelőtt például akarva-akaratlanul sikerült elérnem, hogy az akkori Hegyalja fesztivál szlogenje a táborévá is váljon. Bírjátok? Bírjátok!
Nem volt ez idén sem másként. Tudni kell, hogy nekem végig egy sörpipa (beerbong) lógott a nyakamban. Annak, aki esetleg nem tudná, hogy ezt hogyan kell elképzelni, elmesélem, hogy a sörpipa nem más, mint egy locsolócső és egy tölcsér szerelemgyereke, amit nagy mennyiségű sör gyors elfogyasztására alkalmazhatunk sikerrel. Ezen felül az is hozzátartozik a történethez, hogy pont a tábor előtt olvastam el a Gyűrűk ura első kötetét.
Így miután részegen rájöttem valahogy, hogy a sörpipából nem csak inni lehet, de remekül lehet vele trombitálni is, és valaki Boromir kűrtjének titulálta, egyértelművé vált, mi lesz a tábor témája...
Így lett a Tokaj és Rakamaz között csendesen csordogáló Tiszából Anduin, Borsodból Gondor, Szabolcsból pedig Mordor éjfekete földje, a tirporkok hazája. Mindkét turnus alatt rengeteget nevettünk, még többet ittunk és mulattunk, viszont kifejezetten keveset aludtunk. De most itt, Völgyzugoly oltalmában regenerálódva nekiállok mesélni... a következő néhány bejegyzés a gólyatáborról szól majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése