Rég született utoljára értékelhető bejegyzés. Kicsit el voltam havazva az utóbbi időben: újra elszántan küzdök az anatómiával, ismét vittem egy csoportot gólyahéten, szabadidőmben pedig a tanulmányi osztállyal vitatkoztam. Na de lassacskán már visszatérek, és addig is megosztom veletek a gólyaheti csoportom indulóját.

Mi vagyunk az ötösök, a lányaink bögyösök,
A fiaink tökösök, a többiek meg köcsögök.
Iszunk mi bármikor, fenyeget a májzsugor,
Itt mindenki nagyon szép, nem győzhettek semmiképp.
Az ötös csoport nagyon jó, a második hely kiadó.

Újra és újra rá kell jönnöm, hogy én tulajdonképpen én nem azért hallgatok zenét, mikor tömegközlekedek, mert nem bírok húsz percet a jó öreg kettőnégy nélkül, hanem azért hogy ne érzékeljem az engem körülvevő tömény emberi hülyeséget.

Én azt el sem tudom mesélni nektek, hogy mennyire hiányzott már a boncolás.
Ismét izgató formalin illatot eregetek.

Wake me up when September ends...