Általában nem szokta a legkisebb gondot sem jelenteni, ha a nagy, büdös semmiről kell órákat beszélnem, vagy oldalakat írnom, de ezzel a bioetika esszével most rendesen megszenvedtem...

Ja, amúgy boldog újévet!

A wikipedia Női nemi szevek című oldalán az első mondat nem más, mint:
A "pina" című lap ide irányít át.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Általában véve is, de vizsgaidősuck során meg aztán főleg rengeteg teát fogasztok. Régebben mindig a cuki kis, nagyjából fél literes bögrémben csináltam őket egymás után, de most kaptam karácsonyra egy nyolc deciset. A veséim erre nem voltak felkészülve...

Úgyhogy ezennel meg is erősíthetem régi kijelentésemet, miszerint akárhány urogenitális megbetegedés fenyegessen is engem, a vesekő nem tartozik közéjük.

Szeretnék egyszer találkozni az embriológia tankönyvem fordítójával.

Szerenték vele kezet rázni, megkérni, hogy dedikálja a példányomat, majd megköszönni neki azt a számtalan vidám percet, amit azzal tölthettem, hogy megpróbáltam kitalálni, mik lehetettek azok az eredeti angol mondatok, amikből ez a nyakatekert, magyartalan, fertelem született.

Nem ezt kerestem.
Még csak köze sincs a keresésemhez, dehát ezt dobta a gép.
Ahogy görgetem lefelé a találati listát, hirtelen bűnös kis gondolat ölt alakot elmém valamely számomra is ismeretlen, sötét, nyirkos zugában.
- Miért is ne?
Azért ne, mert nincs rá szükségem. És nem is szeretem. A találatok csak fogynak, és velük együtt a remény is. Hátha a következő oldalon...
- Na! Ha már itt van! Mibe telik?
Tempósan haladok a lap alja felé, de igazából már nem is figyelem a keresésem eredményeit.
- Legyél egy kicsit spontánabb! Mi baj lehet belőle? Naaa...
Észre se veszem, de tudattalan zombi módjára már közelítem a kurzort a letöltés-gomb felé, majd remegő kézzel rá is kattintok...

A mai nap tanulsága pedig nem más, mint hogy - ha már kerülget a kétoldali, temporális encephallos - a világ legjobb agyradírja egyértelműen a nyolcvanas évek legnagyobb pop slágereinek válogatása. Nem is radír. Ráspoly.

- You are insane!
- I'm motivated. Big difference.

Büszke vagyok magamra. Ma majdnem feleannyit tanultam, mint amennyit egy átlagos orvostanhallgatónak illett volna.

Amikor azt mondták, hogy ki fognak alakítani a kettes koli mögötti területen egy árnyékos, dombos ligetet, tökre megörültem.
Amikor a napokban arra jártam és megláttam a félméteres buckákat, először nem értettem, mi van. De aztán rájöttem! Ezek debreceniek... ezek nem tudják, mi az a "domb."

"Almost every species in the universe has this irrational fear of the dark... But they're wrong. It's not irrational."

Ezt a Doctor Who idézetet senki nem érti meg igazán, aki az elmúlt négy évben nem ment majd' minden este haza gyalog a nagyerdőn keresztül.

Amúgy én most jöttem rá, hogy az a dallam, amit a debreceni szurkolók szoktak énekelni, ha a loki gólt lő (párszáz méterre lakom a stadiontól, nyitott ablaknál hallom őket olykor), az nem más, mint a Seven Nation Army a White Stripes-tól.

Kár. Egész jó kis dalocska... attól mindenesetre jobb sorsot érdemelt volna, mint hogy holmi cívisek vegyék az ajkukra.

Először is, így reggel vegyünk egy mély levegőt és gondoljuk át, mik a teendőim a mai napra.

1. A nem létező debreceni közlekedés ellenére bejutni anatómia gyakorlatra.
2. Elmesélni a TO-s néninek, hogy miért nem tudtam miattuk vizsgára jelentkezni tegnap.
3. Felvetetni vele a szigorlatomat akkorra, amikorra eredetileg szerettem volna, de önhibámon kívül nem sikerült.
4. Illedelmesen megérdeklődni, hogy mi a helyzet az indexemmel - csak úgy mellékesen.
5. Megfürödni a vérében annak, aki a törekvéseimben bármilyen formában gátolni mer.

Szép napot!

Én meg botor módon azt hittem, hogy a hippik romantikus behívó-elégetései majd kimaradnak az életemből.

A tanulmányi osztálynak meg a kurva anyját.

Jó nap ez a mai: szembe kerültem minden elképzelhető felsőbb hatalommal.