Kibaszott übermensch vagyok, nincs mit tenni.
Belgyógyászat - ötös. Ráadásul külön megdicsérték a kopogtatási technikámat.

Megyek aludni. Peace out.

Műtéttan pipa.
Eddig még soha nem vizsgáztam a vizsgaidőszak első napján... egyszer vizsgáztam december 23-án, de az nem az első nap volt abban az évben.

Pozitívumként említeném meg viszont - teljesen elfelejtettem ezzel eldicsekedni -, hogy ez a szemeszter volt életemben az első, amikor mindent kiváltottam, amit ki lehetett és minden egyes zéhám, demóm és gyakvizsgám sikerült. Úgyhogy fasza gyerek vagyok.

Ettől függetlenül még ugyanúgy fosok a közelgő vizsgáktól. Egyre inkább az az érzésem, hogy tizenkilencre akarok lapot húzni... de ha bejön!

Olyan szinten nincs karácsonyi hangulatom, hogy azt el sem tudom mondani.
Elképzelhető persze, hogy ez azért van, mert három napja még gyakvizsgáztam boncteremben, három nap múlva pedig vizsgázni fogok élesben, de akkor is...

Félni a világvégétől?
Jobban félek, hogy elmarad és jön a vizsgaidősuck...

Nyílt levél az Univerzumhoz

Kedves Univerzum, Karma és Fortuna!

Az előfeltételek, a kredithátralékok és a tengerek istene, Neptun kegyes volt ma velem.

Idejében színe elé térdeltem, türelmes várakozásom közepette pedig az elektronikus tanulmányi rendszer vad hullámai egyszer sem dobtak le hátukról. Azon kevés kiválasztott között lehettem ma, akik az oltár közvetlen közelében követhették a kaotikus liturgiát Neptun templomában, nem pedig csak az ablakon bámulhattak befelé egyre fokozódó idegességgel és aggodalommal.

Neptun kegyes volt ma velem, így nem egészen három perc leforgása alatt sikerült pontosan úgy és akkorra felvennem a vizsgáimat, ahogy és amikorra szerettem volna. De jaj! Kiválasztottságom felemelő tudatában mindent elfedő homály borult jámbor személyiségemre és öntelt módon nagyon veszélyes kombót választottam: Szilveszter előtt letudni a belgyógyászatot és a műtéttant, január közepén pedig a pathológiát abszolválni? Nem halandónak való küldetés ez!

Úgyhogy arra szeretnélek kérni, drága Univerzum, hogy most az egyszer... kivételesen... hagy menjen minden a tervek szerint.

Előre is köszönöm.

Onnan lehet tudni, hogy hosszú lesz a belgyógyászat gyakorlat, hogy amikor anamnesis felvételi céllal odalépsz a beteghez, és megkérdezed, hogy:
- Miért tetszik kórházban lenni? Mik a panaszai? - Akkor úgy kezdi a válaszát, hogy:
- Hjaj, fiam! Hát én '42-ben vonultam be a seregbe...

Belgyógyászat gyakorlaton vagyok, mikor csörög a telefonom. Nem, nem is csörög, visszafogottan rezeg a zsebemben. Anyukám az. Suttyomban felveszem:
- Szia! Nem tudok beszélni, épp a belgyógyászaton vagyok.
- Úristen! Miért!?
- Gyakorlatom van...

Ma csak egy olyan enyhén kínos öt percet sikerült eltöketlenkednem egy hypermarket érintőképernyős mérlege előtt toporogva, mert a paradicsomot kitartóan a gyümölcsök kategóriában kerestem.

A méltatlan pillantásokban az volt a legszomorúbb, hogy botanikai szempontból nekem volt igazam. Az emberek buták.

"Knowledge is knowing tomato is a fruit,
wisdom is not trying to put in a fruit salad."

Na, Tarantino most élvezett volna a gatyájába... - suttogtam halkan a pathologia boncterem szolid háttérduruzsolásába, mikor - egy vese cysta felvágása közben - a gyakorlatvezetőm védőkötényét egy váratlan fröccsenés egy minden szempontból tökéletes vérfolttal borította be.

Mellettem álló csoporttársam némán bólogatott.