Tizenkilenc éves korom utolsó napjaiban írtam egy listát. Egy listát mindarról, amit el kell érnem a harmincadik születésnapomig hátralevő kerek egy évtizedben. A lista tartalmaz tartalmaz sok hétköznapi és sok szokatlan álmot, vágyat, és még több tőrölmetszett baromságot; telis-tele tűzdelve tinédzserkori szenvedéllyel, naivitással és megalkuvást nem ismerő céltudatossággal.
A lista maga nagyon személyes és féltett reményeket őriz, így soha nem is adnám közkézre, az egyik pontját viszont most szeretném megosztani veletek.
Zöldfülű fesztiválozó voltam még ugyan, de azt a butaságot találtam kitűzni magam elé célul, hogy mire átlépem a harmadik ikszet, túl kell lennem a tizedik rockfesztiválomon. Mégpedig a hagyományos, egész héten ottlevős, ottalvós, sátorban és sárban dagonyászós módon.
Örömmel jelentem, hogy ezt ma - alig három és fél évvel a lista lezárása után - sikerrel teljesítettem.
2012. július 26.
2012. július 25.
2012. július 24.
Hegyalja #5
Idén egyébiránt új szabályok szerint játszottuk a hegyaljásdit. Merem ajánlani előszeretettel.
A szabályok a következők:
- ha mondasz egy poént, amin senki nem nevet, az 1 pont,
- ha mondasz egy poént, amin senki nem nevet, csak te, az 2 pont,
- ha vitatod, hogy kiérdemelted-e a pontot, az 4 pont,
- akinek összegyűlik 10 pont, az mindenkit meghív egy körre.
Have fun, kids.
A szabályok a következők:
- ha mondasz egy poént, amin senki nem nevet, az 1 pont,
- ha mondasz egy poént, amin senki nem nevet, csak te, az 2 pont,
- ha vitatod, hogy kiérdemelted-e a pontot, az 4 pont,
- akinek összegyűlik 10 pont, az mindenkit meghív egy körre.
Have fun, kids.
Hegyalja #4
Mondjuk az is durva volt, amikor egész szombat délután így járkáltam a fesztiválon:
Radiális nyílt törésem láttán egy biztonsági őr megállított és rám akarta hívni a mentőket, az utcán mindenki elszörnyedve bámult meg, az egyik velünk lévő lány pedig még két órával azután is remegett, hogy megtudta, ez igazából csak egy kis sógyurma, cukorszirup, művér és egy darab csirkecsont kreatív elegye. Happy times.
Hegyalja #3
Egyik este - a hajnali fél hármat most vegyük estének... szóval egyik este eljutottam ám Soerii & Poolek konce... fellépé... ööö, izé... performanszra is. Előre beharangozták, hogy lesz minden, ami egy jó bulihoz kell: törpe, csirke és kurvák... gondoltam, megnézem magamnak.
Mikor odaértem, olyan szürreális színpadkép fogadott, hogy vagy tíz percig kellett szájtátva bámulnom az első sorból, hogy felfogjam, mit látok és hogy be tudjam fogadni az élményt. Hogy milyen látványra értem oda?
Nos, egy emberszabású csirke ütemre verte a fejét a színpad egyik oszlopába, miközben egy félmeztelen nő vonaglott a színpadon, egy Buzz Lightyear-nek öltöztetett (!) törpe pedig ott pattogott és Péterfy Bori hangján üvöltette az arcomba, hogy "maximális eksztázis", valamint abszinttal kínálta az első sorban állókat. A két - fröccsöntött Elvis-frizurát és napszemüveget viselő - lemezlovasra már inkább ki sem térek.
Ha Kubrick megfilmesítene egy Dali festményt, az sem közelítené meg ezt a látványt... rendesen sokkolt.
Mikor odaértem, olyan szürreális színpadkép fogadott, hogy vagy tíz percig kellett szájtátva bámulnom az első sorból, hogy felfogjam, mit látok és hogy be tudjam fogadni az élményt. Hogy milyen látványra értem oda?
Nos, egy emberszabású csirke ütemre verte a fejét a színpad egyik oszlopába, miközben egy félmeztelen nő vonaglott a színpadon, egy Buzz Lightyear-nek öltöztetett (!) törpe pedig ott pattogott és Péterfy Bori hangján üvöltette az arcomba, hogy "maximális eksztázis", valamint abszinttal kínálta az első sorban állókat. A két - fröccsöntött Elvis-frizurát és napszemüveget viselő - lemezlovasra már inkább ki sem térek.
Ha Kubrick megfilmesítene egy Dali festményt, az sem közelítené meg ezt a látványt... rendesen sokkolt.
2012. július 23.
Hegyalja #2
Többnyire jó időnk volt. (Ebből is látszik, hogy ha Isten létezik, tuti rocker: a köcsög soundosokat úgy elmosta a gecibe, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.) Egyik este esett egy kis eső ugyan, de egyáltalán nem volt vészes, csak a Parov Stelar első tíz percébe zavart bele kicsit.
Nem is ez a lényeg, de másnap hajnalban épp a Tisza-parton agonizáltunk - ahogy az már csak lenni szokott. Mellettünk nem sokkal pedig két talaj másnapos fesztiválozó tette ugyanezt. Ott ücsörögtek, bámulták a vizet és merengtek az élet nagy dolgain, mikor egyikük megszólalt:
- Ja, baszd meg, tegnap este esett az eső, mi?
Mire a másik halálos higgadtsággal:
- Ja nem... ez a víz már régebb óta itt van.
Nem is ez a lényeg, de másnap hajnalban épp a Tisza-parton agonizáltunk - ahogy az már csak lenni szokott. Mellettünk nem sokkal pedig két talaj másnapos fesztiválozó tette ugyanezt. Ott ücsörögtek, bámulták a vizet és merengtek az élet nagy dolgain, mikor egyikük megszólalt:
- Ja, baszd meg, tegnap este esett az eső, mi?
Mire a másik halálos higgadtsággal:
- Ja nem... ez a víz már régebb óta itt van.
Hegyalja #1
No, hát hazatértem Hegyaljáról. Már nem most, még vasárnap hajnalban evakuáltam magam ötletszerűen a kempingből, így reggelre haza is értem Miskolcra. De a megpróbáltatásoknak ezzel még nem volt vége: kivakartam magam az egyhetes mocsokból, aludtam néhány órát és elindultam Mályiba PR gyűlésre.
Az van ugyanis, hogy a PR Bizottságunk legnagyobb része miskolci. Ebből is levonható a következtetés, hogy a borsodi emberek egyrészt kreatívak, és hogy debrecenben másrészt mindent a borsodiak visznek a hátukon, ami jó. A gyűlésből természetesen ottalvós házibuli lett, így pontosan 168-ra kerekedett fel az elmúlt héten konstans ivással és mulatással töltött óráim száma.
A Hegyalja Fesztivál maga természetesen király volt, mint mindig. Egy álló héten keresztül röhögtünk, miközben jó zene szólt mindenfelől. A következőekben majd fogadjatok néhány életképet a fesztiválról.
Az van ugyanis, hogy a PR Bizottságunk legnagyobb része miskolci. Ebből is levonható a következtetés, hogy a borsodi emberek egyrészt kreatívak, és hogy debrecenben másrészt mindent a borsodiak visznek a hátukon, ami jó. A gyűlésből természetesen ottalvós házibuli lett, így pontosan 168-ra kerekedett fel az elmúlt héten konstans ivással és mulatással töltött óráim száma.
A Hegyalja Fesztivál maga természetesen király volt, mint mindig. Egy álló héten keresztül röhögtünk, miközben jó zene szólt mindenfelől. A következőekben majd fogadjatok néhány életképet a fesztiválról.
2012. július 13.
2012. július 12.
2012. július 11.
Ha nálad van egy ismerősöd indexe, az olyan, mintha egy elátkozott talizmán lenne a birtokodban, ami szörnyebbnél szörnyebb bajokat hoz rád mindaddig, míg meg nem szabadulsz tőle.
De nem hagyhatod ám ott valahol csak úgy, nem veszítheted el csak úgy, elvenni meg senki nem akarja tőled.
Úgyhogy elátkozott lélekként bolyonghatsz a különböző intézetek és a tanulmányi osztály között, míg végre valaki másra száll a leckekönyv és vele az átok is.
De nem hagyhatod ám ott valahol csak úgy, nem veszítheted el csak úgy, elvenni meg senki nem akarja tőled.
Úgyhogy elátkozott lélekként bolyonghatsz a különböző intézetek és a tanulmányi osztály között, míg végre valaki másra száll a leckekönyv és vele az átok is.
2012. július 7.
2012. július 6.
2012. július 4.
Vive la liberté!
Július negyedike az én függetlenségem napja is, nem csak az amcsiké. Ma végre leráztam magamról a másodév rabigáját, így szeptembertől belekóstolhatok végre a harmadévesek keserédes életébe is. Komolyan, mióta az eszemet tudom, másodéves vagyok! Eddig csak a csoporttársak változtak, az oktatók nem... ez most végre megfordul, így duplán örülök.
Ráadásul megkerült végre a Higgs bozon is. Jó kis nap ez a mai.
Ráadásul megkerült végre a Higgs bozon is. Jó kis nap ez a mai.
2012. július 2.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)