Évközben sajnos nem nagyon van időm olvasni, így az egész éves adagot mindig az utolsó vizsgám és az új szemeszter első napja között kell abszolválnom. De ilyenkor ki is teszek magamért.

Imádom a jóféle szájenszfiksönöket, főleg amikor a kompjúter véresen komoly hangon közli a főszereplővel, hogy ne aggódjon, tíz a nyolcadikon bit a kapacitása, a világot is megváltja.
Ha összekapirgálom a csekély tudásomat a matematika és az informatika világából, akkor az szerintem csak nem egészen tizenkét megabájt...

Amúgy meg a XX. századi SF irodalom kedvéért, már csak szolidaritásból is el kéne neveznünk majd legalább egy kolóniánkat Novij Leningradnak.

Mivel már elég sokat szerepelt a blogomban, gondoltam, megmutatom nektek Kékeszöldszeműlányt. Íme.

Kétezertizenkettő

Mint ahogy agymenéseim és életem apró-cseprő eseményeinek kitartó és megtisztelő olvasgatása folytán arra talán emlékeztek, szokásommal ellentétben tavaly újévi fogadalmat tettem; meghírdettem a Superman Returns Project-et.
Örömmel jelentem, hogy az elmúlt kicsit több, mint egy esztendő során fogadalmam legtöbb sarkalatos pontját sikerült teljesítenem:
- Ismét fehér köpeny lobog utánam, sőt abszolváltam az anatszigót is.
- Leporoltam a pengetőmet és egy új zenekarban játszom. Már volt egy kisebb fellépésünk is, ahol kedvezményes videóklipp forgatási lehetőséget nyertünk.
- A szuperhős-fuszeklik még talán nem pont ott és úgy feszülnek, ahogy egy görög istenen tennék, de igyekeztem egészségesen táplálkozni és jelentős fejlődést értem el ezen a területen is.

Mit is mondhatnék? Kétezertizenkettő, csak így tovább!

Sok szenvedés után, rengeteg megpróbáltatás árán ma végre sikerült... letettem az anatómia szigorlatot!

Amúgy én egy tündéri lakótárs vagyok.
Idestova negyedik éve lakom két lánnyal és még sosem volt rám panasz: nem csinálok nagy felfordulást, nem vagyok túl büdös, és mindig lehajtom az ülőkét.

Továbbra is imádom az anatómia szigorlatot. A napom legproduktívabb pillanata pedig a fenti kép elkészítése volt. Ha ez pedig nem volna elég, pang a májam, mert - a szilveszteri koccintást leszámítva - három hete tiszta vagyok.

Óóó, hát nekem semmi bajom azokkal, akik előnyben részesítik a homeopátiát és a szellemsebészetet, meg a lúgosítást, meg a ki tudja milyen csodaterápiákat a gyarló és gonosz orvoslással szemben. Kevesebb terhet rónak a nehéz helyzetben lévő egészségügyre.

Meg hosszútávon amúgy is jót tesz az emberiségnek, ha a hülyék önként halnak meg.

Az a szar az érintőképernyőben, hogy képtelen vagyok valakire drámaian rácsapni a telefont. A régi, jó, steampunk gombos érában csak rátenyereltem a piros gombra, azt' jónapot. Most meg kínos másodpercekig tapizhatom a képernyőt, mire a telefonom felfogja, hogy mit szeretnék.
A problémakör egyébiránt közel sem újkeletű. Jerry Seinfeld már '94-ben szóvá tette, hogy a rádiós-vezetékes telefonok dramaturgiai hátrányban vannak az oldschool csigavezetékesekkel szemben, hiszen egy gomb megnyomása meg sem közelítheti azt az élményt, amit az jelent, ha úgy izomból rábaszod a kagylót a készülékre.

Na, gyerekek, életbe lépett az új alkotmány.
Nincs több fusi-klónozás a pincében!