Football Fun Facts

Sokan nem tudják, hogy a focipálya mérete igazából nincs is olyan nagyon pontosan leszabályozva. A hossza még a legszigorúbb FIFA előírások szerint is 100 és 110, a szélessége pedig 64 és 75 méter között ingadozhat.

És az sem túl ismert tény, hogy a tizenhatos valójában 16,5 méterre van az alapvonaltól.

A büntetőpárbaj a futball halála.

A kimenetele jóformán egyáltalán nem azon múlik, hogy melyik csapat a jobb labdarúgásban. A régi szép időkben, amikor még nem rohant ennyire a világ és a televízióközvetítésekkel sem kellett bíbelődni, a döntetlen tétmeccseket újrajátszották. (Durva belegondolni, hogy a harmincas években például a csapatok hajóval közlekedtek, így Európa és Amerika között volt, hogy két hétig tartott az út.)

Na mondjuk még a büntetőpárbaj is jobb annál, mint mikor pénzfeldobással döntöttek a meccs végeredményéről - mert ilyen is volt pár évtizeddel később.

Off topic, de most még rajtam van az urológia-hangulat, úgyhogy elmesélem, hogy annak idején az egyik előadásra behoztak egy idősebb férfi pácienst, akinek aznap reggel volt prosztata műtéte. Kérdeztük, hogy hogy érzi magát, és hogy azóta volt-e már mosdóban és ha igen, akkor milyen volt. Mire ő őszinte lelkesedéssel:
- Jaj, fiam, hát kinyomta a csempét is!

Urology is fun!

A helyi kisboltban ma nagyon mosolygós és kedves volt velem a pénztáros leányzó.

Gondolom, - miután heteken át nézte a hajléktalan küllemű szőrös fejem, ahogy minden emberi érzelemtől mentesen, totális apátiába süppedve szerzem be a vizsgaidőszak alapélelmiszerének számító chipset és energiaitalt - megörült, hogy ma alig egynapos borostával, kialudva, energiától és önbizalomtól duzzadva vásároltam értelmes dolgokat.

Gondolom, megnyugodott, hogy nem fogok mindenkit lemészárolni a környéken egy gyenge pillanatomban.

5/1

Yo, bitches! Az elhatározást tett követte, a maradék öt vizsgámból behúztam az elsőt. Urológia ötös! Four more to go.

Nem mondom, hogy simán ment, és hogy nem volt előtte egy kis pánikhangulat, de a lényeg, hogy megvan. És mivel tegnap is alig tudtam eldönteni, hogy melyik csodás gifet osszam meg veletek a gyönyörű Lyndsy Fonsecaról, úgy döntöttem, minden győzelmem után kiteszek egyet. Bátorításképpen. Mai képünknön például még ő maga sem hitte, hogy ilyen szexin tudok beszélni a húgycsőszűkületekről és heredaganatokról.

Most meg megyek aludni, sörözni és - végre lelkiismeret furdalás nélkül - meccset nézni. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Nem egészen így terveztem ezt a vizsgaidőszakot. Már megint elértem arra a pontra, amikor kénytelen leszek csodát tenni és két és fél hét alatt öt tárgyból levizsgázni.

A multiverzum elmélet alapján persze valamelyik párhuzamos univerzumban létezik olyan Balázs, aki az eredeti terveknek megfelelően már befejezte a vizsgaidőszakot, sőt lehet, hogy olyan is, akinek Lyndsy Fonseca a barátnője.
Ők mindketten rohadjanak meg.

My grades never bothered me anyway

Fuck it all, fuck it all, I don't give a shit anymore.

Éjjeli elmélkedés a lakótársakkal

- Mert érted, ha az éjjeli lepke éjjeli állat, akkor mi a faszomért jön a fényre? Akkor legyen nappali állat!
- Nem tudom, az evolúció nem gondolta, hogy lesz egy faj, ami éjszaka televilágít mindent.
- De akkor is, mi értelme van a phototaxisnak? Az emberiség előtt mi világított? Zaklatták a szentjánosbogarakat, de minek? Vagy belerepültek egy erdőtűzbe... egyik sem tűnik evolúciós előnynek.

Amúgy utánanéztünk és állítólag a csillagfény alapján történő tájékozódásukat zavarja meg az elektromos világítás.

Időközben egész hetyke kis vizsgaidőszakállat növesztettem. Nem egy Andrea Pirlo, de azért alakul... nagyjából most lavírozok azon a vékony mezsgyén, amikor még inkább hasonlítok egy olasz focistára, mint egy hajléktalanra. Komolyan, ha jól esik rám a fény, még én is megkívánom magam.

Örvendetesebb hír, hogy hosszú évek üres fogadkozásai után az elmúlt pár hétben rendszeresen jártam futni és focizni, sőt egy-egy adag ötletszerű fekvőtámaszt és felülést is eleresztettem. És az a legdurvább, hogy tényleg kezd meglátszani! Ha ez így megy tovább és a vizsgaidőszak nem töri meg a lelkem, a gólyatáborra igazi görög isten leszek... legalább szép legyek, ha már okos tanulmányilag eredményes nem vagyok, nem?

Amiről senki nem beszél a világbajnokság kapcsán...

... az az, hogy melyik csapatnak van a legjobb meze. Bizonyára szakmai ártalom, de meccsnézés közben valahogy azt is észre veszem, hogy az adott válogatottnak mennyire ízléses vagy éppen ocsmány a felszerelése. És ezzel kapcsolatban én most jól ki is fejtem a véleményemet.

Két dolgot viszont már rögtön az elején leszögeznék:
1. A következőkben a szubjektív véleményemet olvashatjátok. Ha valaki úgy gondolja, hogy az amerikai válogatott 1994-es farmerkék, fehér csillagokkal terhelt meze a sportruházat csimborasszója, az akár tovább se olvassa ezt a posztot. Direkt nincs kép, esztétikai megfontolásból; a bátrak keressenek rá.
2. Most csak a mezekről van szó, a csapat-szimpátiának ehhez semmi köze. Sőt, a kedvenc válogatottaim elég ergya mezeket hordanak sajnos.

Idén három nagy (Adidas, Nike, Puma) gyártó szolgáltatta a mezeket, valamint néhány kicsi (Belgium - Burrda, Costa Rica - Lotto, Ecuador - Marathon, Honduras - Joma, Iran - Uhlsport), de ők nem alkottak maradandót, a mezeik inkább csúnyácskák.

Na de lássuk a nagyokat...

Az Adidas mezek vagy unalmasak vagy érezni rajtuk a minden kreativitást nélkülöző izzadságszagú próbálkozást, hogy valami újat hozzanak létre, ami inkább csak rontott a helyzeten. A kevesebb néha több. Kicsit olyan, mintha megragadtak volna tíz évvel ezelőtt, idén mindenhol a színáttűnéseket és az indokolatlan csíkozást nyomatták.

Minden szentnek maga felé hajlik a keze: a német hazai mezt idén is eltalálták viszonylag. Igaz, a Nike két-három éve már lefuttatott egy nagyon hasonló dizájnú szériát, de messziről nézve, kis jóindulattal a germánok igenis jól néznek ki. Az argentin hazai mez unalmas, de legalább szódával elmegy, nem csicsázták agyon, ami az idegenbeli változatról sajnos már nem mondható el.

Ami összejött: Németország, Argentína és Oroszország hazai meze...

A kolumbiai mez snassz, a nigériai meg egész egyszerűen csúnya. Külön említést érdemel viszont Oroszország: a hazai mezük vegyes érzelmeket kelt bennem, nem kifejezetten szép de a bordó-arany színpár valahogy visszaadja a hatalmas ország hangulatát (az idegenbeli mondjuk a legrondább az összes közül). Az asimovi Galaktikus Birodalomnak tudnék hasonló felsőt elképzelni... nem tudom máshogy megfogalmazni, Russia can pull it off.

Külön negatívum, hogy sok esetben a sportszárakat is feleslegesen túlcsicsázták.

... és ami nem: Kolumbia snassz, Nigéria csúnya, az idegenbeli orosz mez pedig talán a torna legrondábbja.

A Puma mezekben van fantázia! Viszont iszonyatosan rossz a szabásuk: olyan szűkek és testhezállóak, hogy akár tornadresszek is lehetnének. Félreértés ne essék, a kilencvenes évek első felére jellemző buggyos, betűrt, gyakran hosszú ujjú mezeknél nincs csúnyább, de ez már a ló másik oldala. Főleg, hogy felsőkkel szemben az alsók az átlagnál hosszabbak és lengébbek, így a kombó nagyon komikus látványt nyújt.

Lazán kapcsolódik, de adjunk hálát az égnek, hogy manapság már nem igazán gyártanak hosszú ujjú mezeket, hanem inkább színazonos aláöltözővel látják el a csapatokat. Kivéve természetesen az Adidast...

De térjünk vissza a lényeghez: szabásuk miatt masszív hátrányból indulnak a Puma cuccok, de mit tudnak dizájnilag? A nagyobb csapatoknál sajnos nem sokat. Az olaszok meze teljesen ötlettelen, ráadásul ez a galléros megoldás is elég furcsa - alapból sem nagyon szeretem a galléros mezeket, de azért meg lehet csinálni őket szépen... ez itt most nem sikerült. Az uruguayi hazai mez szép lehetne a maga egyszerűségében, de ez a nyak-megoldás egészen egyszerűen fertelmes. A tervezők nem nagyon voltak kibékülve a nyak szabásokkal, mert sikerült Chile idegenbelijéét is elrontaniuk.

Rosszul szabott nyakak parádéja: Olaszország, Uruguay, Chile.

Az afrikai csapatok mezeit viszont nagyon eltalálták! A szép, szolid mezekbe nemzeti szimbólumokat csempésztek. Kamerun esetében messze túl sokat (ez a nyolcvanas évek végére hajaz), Ghana mezén kicsit bátran, de nagyon találóan, Elefántcsontpart esetében pedig visszafogottan, de jó arányban.

A szabás mellett további rossz pont - de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás - hogy a legtöbb Puma mezen a csapat logója plasztik emblémaként van felragasztva. Néhol kifejezetten jól néz ki, de - nevezzetek régimódinak - nekem a hímzés jön be jobban.

Kamerun túl sok, Ghana bátor, Elefántcsontpart arányos.

A fentiek alapján valószínűleg már sejtitek, hogy a szívemhez a Nike mezek állnak a legközelebb. De miért is ne? Nagyon jó a szabásuk, és még a legkevésbé eltalált mezeik sem csúnyák, mindegyik teljességgel vállalható. Szívesen megnézném, hogy milyet terveznének az olaszoknak, biztos csodát tudnának művelni az azúrkékkel.
Ha nagyon akarnék, persze itt is találhatnék hibát: minden mezükön más betűtípussal írják a számokat, ami elméletben egy ragyogó ötlet, hiszen tovább lehet finomítani a cuccok stílusát, hogy minél jobban passzoljon az adott országhoz, gyakorlatban viszont nem jött be maradéktalanul. Láttam elég rosszul megválasztott fontokat is.

A koreai és a francia mezről nem is teszek ki képet: mindkettő teljesen egyszerű, a koreai nyaka nem hagyományos, de az ázsiai kultúrát egy az egyben visszaadja, a franciáknak meg olyan szép volt a 2012-es EB szerelésük, hogy a mostani - bár hasonló - labdába sem rúg. Hehe, focis metafora.

A horvát mezek már jellegzetesebbek: igaz, nagyjából húsz éve ezzel a dizájnnal nyomulnak, de mindezt egyre ízlésesebben teszik. Szép a hazai is (csak ne erőltetnének rájuk kék fuszeklit hozzá!), de még szebb az idegenbeli. Mondjuk lehet, hogy elfogult vagyok, mert az első mezem, egy '98-as Davor Šuker mez volt. Elfogultság ide vagy oda, nagyon tetszett, hogy a horvát szakmai stáb fekete-grafitszürke kockás galléros pólót kapott.

Az idegenbeli amerikai felső már fogósabb kérdés: első pillantásra nagyon nem tetszett, de minél tovább nézem, annál jobban bejön. Az viszont tagadhatatlan, hogy piros nadrággal és sportszárral úgy néznek ki a pályán, mint a gigantikus karácsonyfadíszek, és az is, hogy az elmúlt években sokkal ízlésesebb cuccaik voltak, amikor élénk színek helyett inkább tengerészkékből és bordóból építkeztek a fehér mellett.

Horvátország hazai, Horvátország idegenbeli, USA idegenbeli.

Az ausztrálok meze kiváló példa arra, hogy szépen is meg lehet csinálni egy galléros felsőt. A V alakú betét elsőre kicsit furcsa, de amúgy nagyon rendben van. A brazilok második számú meze is kis tüchtig: semmi sallang, csak egy kis csíkos színátmenet a móka kedvéért. A portugálok mezét is említhetném, mert az ugyanez a kategória, de braziloké egy árnyalattal mégis csak pofásabb.

Az angolok meze pedig egészen egyszerűen gyönyörű. Sima fehér, nincs benne semmi extra, mégis megfogja benne valami az embert. A VB legszebb meze is lehetne akár...

Ausztrália, Brazília, Anglia.

... de nem az, mert az idei világbajnokság legszebb meze szerintem a hollandok idegenbeli szerelése.
Egyszerű tengerészkék felső enyhe V alakú színátmenettel, klasszikus V-nyakkal és hímzett logóval. További pluszpont, hogy lecserélték végre a fájdalmasan ezredfordulós oroszlánfejet és visszatértek a régi, egész alakos oroszlánhoz.

Szép a mezük, de remélem, hamar kiesnek.

Na mit szóltok? Kommentben lehet oltogatni :D

A világbajnokságról kiesett spanyolokat nem fogadják barátságosan odahaza. A játékosok napokig ki sem mernek menni otthonaikból. Egy nap Torres öregembernek álcázza magát, de az utcán felismeri egy idős néni, erre Torres bepánikol és hazarohan. Ugyanez történik másnap is.
Harmadnap Torres apácának öltözik, de az idős néni akkor is felismeri és köszönti:
- Szia, Fernando!
Torres már nem bírja tovább, ezért megkérdezi:
- Hogyan ismert fel engem, néni?
Mire a hölgy:
- Hát nem ismersz meg bazdmeg ? Én vagyok az, Casillas.

Bicskanyitogató poszt

Amúgy én rájöttem, hogy minden gondom, bajom, problémám és kínom egyes-egyedül arra vezethető vissza, hogy túl okos és kreatív vagyok. Kacagva elvégezhettem volna már ezt az egyetemet summa cum laude, ha legalább egy icipicit megerőltettem volna magam, de neeeem...

Nekem mindig van valami jobb dolgom, túl sok dolog érdekel és inkább írok, rajzolok, tervezek, szervezek, alkotok.
Na jó, mondjuk a Rezidens Szövetség új logója és az ÁNTSZ (tudom, hogy már nem így hívják) egyik szóróanyaga is az én kezem munkáját fogja dicsérni, - sőt még nagyobb projektek is folyamatban vannak, csak azokról egyelőre sajnos nem mesélhetek - amit viszonylag kevés orvostanhallgató mondhat el magáról, de most sajnos nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy ha kicsit nehezebb felfogású lettem volna, akkor csekély értelmű osztálytársaimhoz hasonlóan rá lettem volna kényszerülve, hogy gimiben naponta letegyem a popsimat és tanuljak, és akkor hozzászoktam volna ehhez. Ehelyett úgy voltam kitűnő, és úgy érettségiztem mindenből* ötösre, száz százalékos szóbelivel és dicsérettel, hogy négy éven keresztül egy árva büdös szót sem tanultam semmiből. Sőt, még az első évet is sikerült behúznom 4,8-as átlaggal úgy, hogy a szorgalmi időszakban körülbelül ki sem józanodtam. Csak az anatómiával ez már nyilván nem működött...

Úgyhogy itt vagyok, körülvesz számtalan gyökér**, akikre egy drosophilát nem bíznék, nemhogy egy emberi életet, de nagyon ügyesen be tudják nyalni a tankönyvet az adott vizsgára. Szorgalomban és memoriter tanulásban kétségtelenül messze előttem járnak, ezt nem is tagadom.

Hja, ha csak egy picit butább lettem volna, vagy legalább szűk látókörű és szakbarbár! Most sok évfolyamtársamhoz hasonlóan lassan végeznék a vizsgaidőszakkal, én sem tudnám, melyik században volt az első világháború***, nem tudnék megszólalni idegen nyelveken, nem zavarnának a világ dolgai és talán - csak talán - még a Való Világot is tudnám élvezni.

Ignorance is bliss.

* Ez picit túlzás, a matekom csak négyes lett két százalék híján, de ez egy másik anekdota.
** Sok okos, értelmes és kompetens évfolyamtársam van, de nem ők vannak többségben.
*** Némelyiküknek simán fogalma sincs, de akad olyan is, aki csak a századokat nem tudja rendesen számolni.

Pozitív gondolkodás

Igaz, hogy még nem sok érdemi tárgyamból vizsgáztam le, viszont így még lehetek akár ötpontnulla is.

Én csak egyetlen dolgot nem értek a fociban.

Mi értelme a bírónál reklamálni miután lefújt valamit? A lényeget tekintve merőben közömbös, hogy az adott szituációban kinek van igaza. Előfordult már valaha a futball-történelem során olyan, hogy egy játékvezető megváltoztatta a döntését csak mert valamelyik játékos behisztizett?

Nem hiszem, sőt szerintem nem is változtathat a döntésén, mert egyrészt kapásból odalenne a tekintélye, másrészt meg a legtöbb játékszituációt nem is lehetne úgy folytatni, mintha mi sem történt volna. A spori látott valamit - jól, vagy rosszul - ha valaki odamegy hozzá ordibálni, nem fogja azt mondani, hogy hmm, érdekes álláspont, most hogy mondod, mégsem volt kezezés.

Teljesen felesleges sárga lapot ugyanakkor remekül lehet kapni érte. Szóval sértett igazságérzet ide vagy oda, mi értelme reklamálni?

Pedig én menni szerettem volna :(

A lehangoló információmorzsát Koptschektől nyúltam utólagos engedelmével.

Találkoztam ma egy pókkal a szobámban.

Eltévedhetett szegény, mert a pókok állítólag tiszta helyeken élnek. Hja, lassan elférne egy takarítás a szobámban; mostanában inkább bejárok tanulni a könyvtárba, hogy ne kelljen itthon lennem.

Meme

Hálapénz

Ez egy-két hete volt hír igazándiból, de azért eldicsekszem vele, hogy én terveztem a Hálapénz Bankót a Rezidens Szövetségnek. Nem egy nagy dolog, de azért na.

A cikkben szereplő példány persze még csak az első változat, azóta már sokkal faszábban néz ki, sőt még az aláírásomat is rácsempésztem.

Világbajnokság

Hohó, ma kezdődik a brazíliai labdarúgó világbajnokság!

Én nem mondom, hogy négy éve a vb miatt buktam ki az egyetemről, de nélküle azért szorosabb lett volna a játszma.

Ivadék

Hja, most lép fel az Offspring Magyarországon harmadik alkalommal. Az előző kettőn (2008 Volt, 2009 Sziget) az első sorban csápoltam és fenemód büszke voltam rá, hogy száz százalékos a részvételi arányom.

Ez most sajnos visszaesik kétharmadra. Most is ott lennék, csak nem úgy alakult a vizsgaidőszakom...