Képzeljétek, múlthéten voltam életem második legénybúcsújában.
Az első annak idején egy grill party volt, ahol megittunk pár üveg bourbont, a társaság egy része hazament, majd a keménymaggal továbbmentünk, megittunk még néhány üveggel és szivaroztunk a vőlegénnyel.

Nos, ez a múltheti második nem ilyen volt. Egy jobbféle kocsma különtermét béreltük ki; voltak mókás feladatok, ivós kvíz, rengeteg vodka és egy... művésznő is, aki egyedülálló performansszal szórakoztatta a társaságot.

Anélkül, hogy túlságosan belemennénk a részletekbe, hagy osszak meg veletek néhány tanulságot:
- A Bro Code 45. cikkelye - a bro never wears jeans to a strip club - igazat szólt, minden egyes indoklásával és kiegészítésével együtt.
- A világ dolgaival úgy nagyjából tisztában lévő embernek tartom magam, de a performansz egyes mozzanatai engem is kétségtelenül megleptek.
- Ettől teljesen függetlenül az a jól megalapozott gyanúm, hogy a vőlegény ovi óta nem örült ennyire egy nyalókának.

Azóta egyébként már az esküvő is megvolt, úgyhogy éljen az ifjú pár; sok boldogságot nekik!

Vágjátok azt a jóképű, New York-i orvost meg a kutyáját, akikért most az egész internet meg van őrülve?
Nos, Dorka a lényegre tapintva, a következő módon értékelte a helyzetet:
- Tuti meleg. Vagy ha heteró, akkor biztos ázsiai kisgyerekeket tart a pincéjében. De olyan nincs, hogy heteró is legyen, meg normális is.

Szeptember elseje, avagy a mai nap tanulsága

Ha a kedvenc szomszédlánykánkból tanító néni lesz és az első napján, amikor élesben van gyerekekkel, küld nekünk egy képet, amin egy gyermeteg betűkkel odaákombákomozott "Imádlak Melinda Néni" felirat látható, azt lehetőleg ne úgy reagáljuk le, hogy...

"Már első nap kersztcsontig benyalt a kis törtető cafka?"

Elképzelhető, hogy nem fogja értékelni.
Sőt, ha a gyermek központozásbeli hiányosságaira hívjuk fel a figyelmét, azt sem fogja tanítóhoz méltó nyelvtannáci hozzáállással fogadni.