A Medikus Hét szervezés nehézségeiről.
Este fél tíz, ijedt telefon a catering-es lánytól, akinek a zenekarokról való gondoskodás a feladata:
- Helló! Itt van két öreg fószer, azt állítják, hogy ők a Kozmix! Hogy kéne ezeknek kinézniük? Mi legyen?

Milyen földrengés? Csak elkezdődött a Medikus Hét...

Amúgy meg kezd tele lenni a tököm, hogy ez a harmadik földrengés kis hazánkban, amit állítólag átéltem, és mégsem tűnt fel egyszer sem.

Hogy miért utánozhatatlanul jó buli a Medikus Hét?
Számtalan oka van. De hogy csak egyet említsek: kevés olyan szürreális pillanat adódik az ember életében, mint amikor hajnali fél egykor táncol a pszichológia tanárnőjével a sátor előtt egy echte koreai cserediák tökéletes Gangam Style előadására.

Ezennel hivatalosan befejeztem A gyűrűk ura trilógiát, elolvastam az első betűtől az utolsóig.
Nem mondom, hosszú projekt volt: az első másfél kötetet még vagy másfél éve olvastam (ami nyomot hagyott ugye az akkori gólyatáboron is), a maradék másfelet pedig mostanában.

Tolkien nagyon király univerzumot hozott létre, ami magával ragad és néha rendesen beránt a könyv világába. Fényévekkel jobban leköt, mint a filmek. Van benne néhány fasza szállóige, amiket lehet mondogatni, és egész egyszerűen zseniális nyelvész volt az öreg... valamint rettenetesen, rettenetesen fos író!

Uramisten! Következetlen, hullámzik a stílusa, túl modoros, a karakterek csak árnyékok, szinte semmit nem tudunk meg róluk még úgy sem, hogy Középfölde komplett története le van írva és kronológiába van szedve. Ez azért teljesítmény...
És azok az írói képek! Atyaég! Azok az írói képek! Számtalan ilyenbe botlottam bele, de most egyre emlékszem pontosan: valahol azt írja a mester, hogy "és akkor sötét lett, mintha lekapcsolták volna a villanyt." Könyörgöm, hát hogy lehet ilyet leírni egy Középfölde harmadkoráról szóló történetben?

Peter Jacksontól viszont ezúton kérek töredelmesen bocsánatot amiért beszóltam, hogy elhúzta a harmadik film végét. Az semmi a könyvhöz képest! A gyűrű elpusztítása után még van száz oldal. Bizony, a sasok, az ithiliai buzis vigyorgás és a koronázás után még hazasétálnak és felkelést robbantanak ki a Megyében.

Az írói inkompetenciát leszámítva amúgy többségében pozitív élményt nyújtott a trilógia. (Bár ebben tagadhatatlanul benne volt, hogy nem csak Frodó és Samu vállalkozott hosszú és embert próbáló küldetésre... néhány leírásnál tudtam azonosulni velük.) De ha rám hallgattok, inkább olvassatok jóféle szájenszfiksönt!

Azokon a napokon, amikor a pathologia boncteremben különösen büdös van, mindig ez a zene cseng a fülemben, amikor belépek és megcsap a szag.

Gyors helyzetjelentés...

... avagy mi történt az elmúlt egy hónapban?

Na, hát az elmúlt egy hónap nagyon gyorsan elrepült. Az egész a szülihetemmel kezdődött, amit hosszú betegeskedés követett. Ez talán betudható az unortodox tavasznak és annak, hogy életemben még soha nem kellett hóban szülinapoznom.

Aztán éppen hogy embert faragtam valamennyire magamból, már jött is a Medikus Kupa, ami természetesen legendás volt, mint mindig.
Erről hamarosan beszámolót, de minimum egy képriportot olvashattok majd itt.

Most meg megint beteg vagyok kicsit, szopok a zéhákkal, és izomból kell szervezni a Medikus Hetet.

I'll be back.