Egész héten konyhát festettünk a fiúkkal az új albérletben.
Mondanom sem kell, mekkora élmény ez a negyedik (legfelső) emeleten negyven fokos arrakisi hőségben. LG eredetileg tatooini hőségnek titulálta, csak én most olvasom a Dűnét... bár ez a lényegen nem sokat változtat.
Erről jut eszembe: a Dűne fűszere talán nem is annyira science fiction, mint ahogy azt beállítják. Úgy értem, egy cucc, ami kiterjeszti a tudatot, lehetségessé válik segítségével a csillagok közti utazás, a szemen látszik, hogy ki szokta használni... Spice melange? Lófaszt, az Arrakison mindenki be van tépve.
2012. augusztus 21.
A történelmi hűség kedvéért azért lejegyzem az idei csoportjaim indulóit is.
Zöld Nyolcasok
Lépteinkbe beleremeg a föld,
Ha megjön a csapat, a zöld.
A nyolcasokhoz képest mindenki halk,
Ha előtör belűlünk a Hulk. Aarrrghhh!
Hihetetlen Hetesek
Ez már a sokadik feles, de kamu itt a balhé,
Az állomás főnök mondja, ki a nyerő, ki a tré.
Tizenöt pofa, csak legyen ránk gusztus,
Minden versenyt megnyerni? Na ez a luxus!
Mi iszunk és nyerünk, és jobb ha reszketsz,
Ne hidd, hogy a dobogón elhelyzkedhetsz!
Zöld Nyolcasok
Lépteinkbe beleremeg a föld,
Ha megjön a csapat, a zöld.
A nyolcasokhoz képest mindenki halk,
Ha előtör belűlünk a Hulk. Aarrrghhh!
Hihetetlen Hetesek
Ez már a sokadik feles, de kamu itt a balhé,
Az állomás főnök mondja, ki a nyerő, ki a tré.
Tizenöt pofa, csak legyen ránk gusztus,
Minden versenyt megnyerni? Na ez a luxus!
Mi iszunk és nyerünk, és jobb ha reszketsz,
Ne hidd, hogy a dobogón elhelyzkedhetsz!
2012. augusztus 19.
Unalmas poszt a gólyatáborról
Az önön határaim feszegetésén túl ez a gólyatábor más szempontból is érdekes volt számomra.
Bár a tavalyi és idei csoportjaim is egytől egyig tündérek lelkesek, kreatívak és tehetségesek voltak, csapattá kovácsolódásuk mégis gyökeresen más körülmények között ment végbe.
Tavaly a Fantastic Four-ral már az első napon olyan mértékű előnyre tettünk szert, hogy az összes többi csoport utált minket, és a közös ellenség ellen összefogva szurkolt mindenki ellenünk. (A blog archivumában elérhető a korhű dokumentum is.) Ennek köszönhetően nagyon hamar, nagyon radikális csoportidentitásra tettek szert: voltak a négyesek, és voltak a nemnégyesek. Nyitottak voltak és barátkoztak mindenkivel a táborban, de érezni lehetett, hogy büszkék a csoportjukra.
Idén a Zöld Nyolcasaimmal már teljesen más volt a helyzet: egy jól sikerült bórkóstoló során, ahol viszonylag sok időt töltöttek a kilences csoporttal egy légtérben, olyan szintű szövetséget és barátságot kötött egymással a két csoport, hogy az a tábor végéig, sőt azon túl is megmaradt. Nem merült ki abban, hogy szimpatikus csapat felkiáltásokkal üdvözölték egymást, ha összefutottak a versenyek során, hanem rendesen fuzionáltak tizenhetes csoporttá. Közös indulóval, meg minden. A versenyek során pedig együtt szurkoltak a "tizenhetes csoportnak" mindaddig, amíg akár csak egy nyolcas vagy kilences is versenyzett.
Félreértés ne essék, nem akarok ítéletet mondani: nekem mind az önerő és büszke kívülállóság, mind pedig a megbonthatatlan szövetség mintája tetszett a maga módján... egyszerűen csak érdekes. Kíváncsi vagyok, mit tartogat a következő tábor.
Bár a tavalyi és idei csoportjaim is egytől egyig tündérek lelkesek, kreatívak és tehetségesek voltak, csapattá kovácsolódásuk mégis gyökeresen más körülmények között ment végbe.
Tavaly a Fantastic Four-ral már az első napon olyan mértékű előnyre tettünk szert, hogy az összes többi csoport utált minket, és a közös ellenség ellen összefogva szurkolt mindenki ellenünk. (A blog archivumában elérhető a korhű dokumentum is.) Ennek köszönhetően nagyon hamar, nagyon radikális csoportidentitásra tettek szert: voltak a négyesek, és voltak a nemnégyesek. Nyitottak voltak és barátkoztak mindenkivel a táborban, de érezni lehetett, hogy büszkék a csoportjukra.
Idén a Zöld Nyolcasaimmal már teljesen más volt a helyzet: egy jól sikerült bórkóstoló során, ahol viszonylag sok időt töltöttek a kilences csoporttal egy légtérben, olyan szintű szövetséget és barátságot kötött egymással a két csoport, hogy az a tábor végéig, sőt azon túl is megmaradt. Nem merült ki abban, hogy szimpatikus csapat felkiáltásokkal üdvözölték egymást, ha összefutottak a versenyek során, hanem rendesen fuzionáltak tizenhetes csoporttá. Közös indulóval, meg minden. A versenyek során pedig együtt szurkoltak a "tizenhetes csoportnak" mindaddig, amíg akár csak egy nyolcas vagy kilences is versenyzett.
Félreértés ne essék, nem akarok ítéletet mondani: nekem mind az önerő és büszke kívülállóság, mind pedig a megbonthatatlan szövetség mintája tetszett a maga módján... egyszerűen csak érdekes. Kíváncsi vagyok, mit tartogat a következő tábor.
2012. augusztus 18.
Megmondom őszintén, ezt a gólyatábort alig éltem túl... nincs mit tenni, öregszem.
Mondjuk az is igaz, hogy az elmúlt öt hétben (Hegyalja, Campus, Patyó, Gólyatábor I., Gólyatábor II.) egy perc megállás nélkül buliztam és ittam végig úgy, hogy napi öt-hat óránál több alvásban sosem volt részem... sőt, öt-hat óra már soknak számított. Nem lehet ezt örökké bírni.
De most még kemény vagyok, pedig a második turnust összesen (!) hat óra alvással csináltam végig: az első este hajnalig dumáltam a gólyáimmal, csak egy órát sikerült aludnom, második nap más gólyáját kellett hánytatnom, így önhibámon kívül csak két órát aludtam. A harmadik napon már nem volt őszinte a mosolyom, így úgy döntöttem, kicsit korábban lefekszem és törekvéseimet siker koronázta - három órányi alvás volt a jutalmam.
Igen ám, de egy gólyalányom beszólt nekem erre a három órára, én meg - talán elhamarkodottan - vágtam vissza, hogy:
- Jól van, Betti, akkor a ma éjszakát mindketten egy szemhunyás nélkül tomboljuk végig!
Éééés így is lett... így alakult, hogy mindösszesen hat óra alvással vezettem győzelemre a második turnusos gólyáimat.
Mondjuk az is igaz, hogy az elmúlt öt hétben (Hegyalja, Campus, Patyó, Gólyatábor I., Gólyatábor II.) egy perc megállás nélkül buliztam és ittam végig úgy, hogy napi öt-hat óránál több alvásban sosem volt részem... sőt, öt-hat óra már soknak számított. Nem lehet ezt örökké bírni.
De most még kemény vagyok, pedig a második turnust összesen (!) hat óra alvással csináltam végig: az első este hajnalig dumáltam a gólyáimmal, csak egy órát sikerült aludnom, második nap más gólyáját kellett hánytatnom, így önhibámon kívül csak két órát aludtam. A harmadik napon már nem volt őszinte a mosolyom, így úgy döntöttem, kicsit korábban lefekszem és törekvéseimet siker koronázta - három órányi alvás volt a jutalmam.
Igen ám, de egy gólyalányom beszólt nekem erre a három órára, én meg - talán elhamarkodottan - vágtam vissza, hogy:
- Jól van, Betti, akkor a ma éjszakát mindketten egy szemhunyás nélkül tomboljuk végig!
Éééés így is lett... így alakult, hogy mindösszesen hat óra alvással vezettem győzelemre a második turnusos gólyáimat.
2012. augusztus 6.
Hja… ezennel hivatalosan is lezárult életem azon szakasza, amikor két
lánnyal laktam együtt. Csodálatos négy év volt, az emlékek örökre megmaradnak,
de vége.
Össze költöztem ugyanis három fiú barátommal, nagyon közel az egyetemhez. Azt tervezzük, hogy amolyan régivágású, görögbetűs frat house-t alapítunk.
Majd tudósítok :D
Össze költöztem ugyanis három fiú barátommal, nagyon közel az egyetemhez. Azt tervezzük, hogy amolyan régivágású, görögbetűs frat house-t alapítunk.
Majd tudósítok :D
2012. augusztus 4.
Az ijesztő mégsem az volt, hogy bementünk a városba tógában, hanem az, hogy a lengyel lányok, akikkel a hét folyamán barátkoztunk, még így is szóba álltak és iszogattak velünk; sőt bemutatták a barátnőiket.
Ezzel nem is lett volna probléma, ha Csizi nem érzi át túlzott módon a szerepét, és nem úgy mutatkozik be, hogy "hi, I'm Csizi from the senate." Erre a mondatra úgy hárman fordultunk kapásból hátra, hogy ugye ez most nem történ meg... de sajnos megtörtént is Csizi már vigyorogva kínálgatta a kezében szorongatott műanyagpalack kétes tartalmát a lányoknak. A kérdésre pedig, hogy mit rejt az üveg, csak annyit válaszot, hogy magic drink...
Mi nyilván ártalmatlanok vagyunk és csak vodka-spriteról volt szó, de ha nekem lesz egyszer egy lányom, az teljesen biztos, hogy az első dolog, amit megtanítok neki, az az lesz, hogy ha egy vadidegen országban, tök idegen - tógába öltözött - férfiak kínálnak valamivel, amit magic drinknek hívnak, azt ne igya meg!
Ezzel nem is lett volna probléma, ha Csizi nem érzi át túlzott módon a szerepét, és nem úgy mutatkozik be, hogy "hi, I'm Csizi from the senate." Erre a mondatra úgy hárman fordultunk kapásból hátra, hogy ugye ez most nem történ meg... de sajnos megtörtént is Csizi már vigyorogva kínálgatta a kezében szorongatott műanyagpalack kétes tartalmát a lányoknak. A kérdésre pedig, hogy mit rejt az üveg, csak annyit válaszot, hogy magic drink...
Mi nyilván ártalmatlanok vagyunk és csak vodka-spriteról volt szó, de ha nekem lesz egyszer egy lányom, az teljesen biztos, hogy az első dolog, amit megtanítok neki, az az lesz, hogy ha egy vadidegen országban, tök idegen - tógába öltözött - férfiak kínálnak valamivel, amit magic drinknek hívnak, azt ne igya meg!
2012. augusztus 3.
Eredetileg nem terveztük, hogy tógástul bevonulunk a városba, de ennek valószínűsége sajnos minden egyes felessel növekedett, végül pedig el is indultunk.
Eddigre természetesen már mindenkinek volt latin neve, nem high fiveok röpködtek, hanem quintus superiorok, az utcán pedig mindenkinek ave felkiáltással köszöntünk. Ha pedig atrocitás ért minket... márpedig atrocitás az ért minket bőven, mert mindenhol sestertiusszal akartunk fizetni... szóval, ha atrocitás ért minket, akkor vagy azt mondtuk, hogy Caesar erről még hallani fog, vagy azt, hogy könnyedén gladiátorképzőben találhatod magad, plebejus.
Eddigre természetesen már mindenkinek volt latin neve, nem high fiveok röpködtek, hanem quintus superiorok, az utcán pedig mindenkinek ave felkiáltással köszöntünk. Ha pedig atrocitás ért minket... márpedig atrocitás az ért minket bőven, mert mindenhol sestertiusszal akartunk fizetni... szóval, ha atrocitás ért minket, akkor vagy azt mondtuk, hogy Caesar erről még hallani fog, vagy azt, hogy könnyedén gladiátorképzőben találhatod magad, plebejus.
2012. augusztus 2.
2012. augusztus 1.
Idén sem maradhatott el a tradicionális nyaralás
miskolci barátaimmal a nindzsákkal. Négy nap indokolatlan ivás, részeg
dodzsemezés, folyamatos röhögés és marhulás. Páros év lévén az idei szeánsz
különösen nagy jelentőséggel bírt: minden második évben, így idén is
szenszejválasztást tartottunk.
Az elmúlt évek nindzsaküldetéseiről, valamint az idei – törölközővel vívott - gladiátorharc részleteiről inkább nem libbentem fel előttetek a tudatlanság jótékony fátylát, de örömmel közlöm, hogy ismét szenszejjé választattam – csakúgy, mint a kezdetektől fogva minden ilyen próbatétel alkalmával. Ritka az ilyen.
Az elmúlt évek nindzsaküldetéseiről, valamint az idei – törölközővel vívott - gladiátorharc részleteiről inkább nem libbentem fel előttetek a tudatlanság jótékony fátylát, de örömmel közlöm, hogy ismét szenszejjé választattam – csakúgy, mint a kezdetektől fogva minden ilyen próbatétel alkalmával. Ritka az ilyen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)