Akármennyire igyekszem is, azért száz százalékban én sem tudom függetleníteni magam a mainstream médiától. A hülyeség olyan, mint a homok: előbb-utóbb valahol egy pár szem biztos, hogy beszivárog. Na de a előljáró magyarázkodásom után akkor maga a poszt.
Csak akkor iszom magam amőbává, ha úgy van... és általában úgy van.
2011. július 29.
Alkoholity
Minthogy az elmúlt egy hónap során több, mint százan találtátok meg a blogomat az alkoholity, illetve a részegedj okosan kereső kifejezéseket használva, és mivel úgy emlékszem, ilyesmiről csak egyetlen egyszer volt szó ezidáig, az adott poszt mellé pedig csak egy rosszminőségű fényképet mellékeltem; és mivel nem hagy nyugodni, hogy esetleg azon játszotok... szóval csináltam nektek egy szépet. Vigyétek és használjátok egészséggel! Halál a májra!
2011. július 28.
2011. július 27.
2011. július 25.
2011. július 24.
Campus #2
Amúgy meg a campus nem is igazi fesztivál, inkább csak ügyetlen fitymacsattogtatás.
Pont olyan, mint a város, ahol van.
Pont olyan, mint a város, ahol van.
2011. július 22.
2011. július 21.
Campus #1
Minthogy az elmúlt három hétben gyakorlatilag maximum húsz méterre sátraztam egy-egy színpadtól, mostanság kifejezetten nehezen tudok úgy elaludni, ha nem szól hörgős metál a fülemben.
2011. július 20.
Hegyalja #8
A fesztiválokban én az exodust, a kivonulást viselem a legnehezebben.
Nem csak azért, mert ilyenkor egy remek eseményt kell otthagyni, és egy csodálatos dolgot kell egy évig nélkülözni... sokkal inkább azért, mert ez általában félrészegen vagy másnaposan történik meg hajnalban.
Nem csak azért, mert ilyenkor egy remek eseményt kell otthagyni, és egy csodálatos dolgot kell egy évig nélkülözni... sokkal inkább azért, mert ez általában félrészegen vagy másnaposan történik meg hajnalban.
2011. július 19.
Hegyalja #7
Az van, hogy aki önként és dalolva azt műveli a szervezetével, a központi idegrendszerével és a perivenózus májsejtjeivel, amit egy rock fesztiválon szokás, na az biztos, hogy nem normális.
De én rájöttem, hogy ezek a rendezvények tulajdonképpen csapdák, ahova összeterelnek, megjelölnek - meggyűrűznek, mondhatnók - egy színes karszalaggal és visszaengednek minket a természetbe. Big brádör iz vácsng jú!
De én rájöttem, hogy ezek a rendezvények tulajdonképpen csapdák, ahova összeterelnek, megjelölnek - meggyűrűznek, mondhatnók - egy színes karszalaggal és visszaengednek minket a természetbe. Big brádör iz vácsng jú!
Hegyalja #6
- Lakik valahol a közelünkben egy hihetetlenül gyönyörű lány!
- Tényleg? Hogy néz ki?
- Ja, még nem láttam, csak hallottam. De olyan szinten agyrohasztóan idegesítő egy picsa, hogy csodaszépnek kell lennie, ha a környezete tolerálja.
- Tényleg? Hogy néz ki?
- Ja, még nem láttam, csak hallottam. De olyan szinten agyrohasztóan idegesítő egy picsa, hogy csodaszépnek kell lennie, ha a környezete tolerálja.
2011. július 18.
Hegyalja #5
- Vigyázz vele, mert ez egy nagyon kemény csávó! Beszólsz neki, simán lefejel az orrával!
- Ja, legutóbb egy pad szólt be neki nagyon durván. Először csak felrúgta, de abból nem értett, úgyhogy megfejelte a fém részét.
- Ja, legutóbb egy pad szólt be neki nagyon durván. Először csak felrúgta, de abból nem értett, úgyhogy megfejelte a fém részét.
Hegyalja #4
Valami él a hálózsákomban. Rajtam kívül.
Ez volt egyéb iránt a jubileumi ötszázadik bejegyzés. Egy pillanatra átsuhant ugyan a gyrusaimon, hogy ez talán nagyobb felhajtást is megérdemelne, de jobban belegondolva mi is jellemezhetné jobban ezt a blogot, mint egy két tőmondatból álló inszignifikáns beszólás? Na ugye.
Ez volt egyéb iránt a jubileumi ötszázadik bejegyzés. Egy pillanatra átsuhant ugyan a gyrusaimon, hogy ez talán nagyobb felhajtást is megérdemelne, de jobban belegondolva mi is jellemezhetné jobban ezt a blogot, mint egy két tőmondatból álló inszignifikáns beszólás? Na ugye.
Hegyalja #3
Száraz furmintot reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam. És lekísértem félédessel, hogy ki ne száradjak. A szódával óvatosan, attól csak szarul leszel.
Nincs mese, évi borfogyasztásom 99%-át ilyenkor kell letudnom, négy nap alatt.
Nincs mese, évi borfogyasztásom 99%-át ilyenkor kell letudnom, négy nap alatt.
2011. július 17.
Hegyalja #2
Sok névvel illetük már a sört az évek folyamán: sör, sörike, folyékony kenyér, kupakos kifli, satöbbi.
Az idei év slágere a malátás mohitó.
Az idei év slágere a malátás mohitó.
Hegyalja #1
Tudjátok, van az a fesztiválozó, aki - ha olykor beüt a szar - délutánra teljesen szétcsapja magát és ordenáré módon a tiszaparton alszik az árnyékban a koncertekig. Tokaj főutcájától tíz méterre. A kócos, koszos, gyűrött forma, aki reggel kilenckor bemászik a kis vegyesboltba, és gyógysörrel meg kiflivel tankol fel, hogy eljusson a legközelebbi kocsmáig. Tipikusan az a gyerek, akit bármikor máskor inkább megvárnátok, hogy kijöjjön, mielőtt bementek a családotokkal.
Nos, ez a fesztiválozó én vagyok. De ha szánnátok rá időt, hogy tényleg megismerjetek, ahelyett hogy csak a kinézetem alapján sztereotipizáltok... nos, csak az időtöket pazarolnátok, mert pontosan az vagyok, aminek kinézek.
A viccet félretéve, annak idején, még zöldfülű, fiatal hegyaljásként úgy véltem, hogy a parton és a híd alatt fekvő, alvó, szenvedő vagy éppen regenerálódó ittas alakulatok valamilyen szinten a fesztivál színfoltjai. Tudjátok, mint amikor odalépsz az árokban a saját hányásában fetrengő punkhoz, és megkérdezed:
- Miért nem annyit iszol, amennyi jól esik?
Mire ő félig öntudatlanul, de ördögvillával hadonászva artikulálatlanul válaszol:
- Mer' nincs annyi pénzem!
Egy szó, mint száz, egyszerre féltem és csodáltam őket a magam gyermeki módján. Erre most az ötödik hegyaljámon sikerült végre részegen, mocskosan, zöldre festett hajjal a parton aludnom. Igen, szintet léptem az élet nagy, devolúciós társasjátékában!
Nos, ez a fesztiválozó én vagyok. De ha szánnátok rá időt, hogy tényleg megismerjetek, ahelyett hogy csak a kinézetem alapján sztereotipizáltok... nos, csak az időtöket pazarolnátok, mert pontosan az vagyok, aminek kinézek.
A viccet félretéve, annak idején, még zöldfülű, fiatal hegyaljásként úgy véltem, hogy a parton és a híd alatt fekvő, alvó, szenvedő vagy éppen regenerálódó ittas alakulatok valamilyen szinten a fesztivál színfoltjai. Tudjátok, mint amikor odalépsz az árokban a saját hányásában fetrengő punkhoz, és megkérdezed:
- Miért nem annyit iszol, amennyi jól esik?
Mire ő félig öntudatlanul, de ördögvillával hadonászva artikulálatlanul válaszol:
- Mer' nincs annyi pénzem!
Egy szó, mint száz, egyszerre féltem és csodáltam őket a magam gyermeki módján. Erre most az ötödik hegyaljámon sikerült végre részegen, mocskosan, zöldre festett hajjal a parton aludnom. Igen, szintet léptem az élet nagy, devolúciós társasjátékában!
2011. július 12.
2011. július 6.
2011. július 5.
VOLT #4
Kicsi a világ.
Mert hol is találkozhatnál rég nem látott miskolci ismerősöddel, mint a Sum41 koncert második sorában dúló, vérremenő pogóban?
Mert hol is találkozhatnál rég nem látott miskolci ismerősöddel, mint a Sum41 koncert második sorában dúló, vérremenő pogóban?
VOLT #3
Ez a poszt a fesztivál-barátságokról szól, és tudni kell hozzá, hogy a nagyszínpad előtti terület ketté van osztva egy a biztonságiőrök számára fenntartott, acélkordonnal lekerített folyosóval. Na de térjünk rá a lényegre...
Kiszúrni a cuki, barna fényképészlányt a túloldalon - priceless.
Már-már együtt énekelgetni vele Kiscsillag dalokat, miután összetalálkozott a tekintetetek - epic.
Mikor My Chemical Romance előtt rádnéz és megkérdezi, hogy átjöhet-e a te oldaladra - nos, arra szavak sincsenek...
Én még nem láttam olyat, hogy valaki átjutott volna a demilitarizált zónán, de mondtam neki, hogy jöjjön, ha tud. És jött! A szekus csávó elég furcsán nézett eleinte, nem tudta elképzelni, hogy mi a fasz van, de mikor látta, hogy a folyamatban nem csak a donor vesz részt, hanem az akceptor is, nem volt ellenvetése.
Legendás megismerkedésünket és egy legalább annyira legendás koncertet követően mondtuk is neki haverommal, hogy majd sörözzünk egyet valamikor a fesztiválon, meg hogy hátha összefutunk Sum41-on, de megmondom őszintén, nem nagyon bíztam a dologban: több tízezer ember, hatalmas tülekedés, és egy - a maga százhatvan centijével - nem olyan bántóan magas lány... a viszontlátás reményének szempontjából nem a legjobb párosítás.
De nem csak hogy összefutottunk Sum41-on, és nem csak hogy söröztünk egyet utána, de a hét folyamán a fesztivál-barátságok gyöngyét kötöttük meg vele és a barátnőivel. Lányok, ezúton is köszönöm az élményt! Peace, love, croissant!
Kiszúrni a cuki, barna fényképészlányt a túloldalon - priceless.
Már-már együtt énekelgetni vele Kiscsillag dalokat, miután összetalálkozott a tekintetetek - epic.
Mikor My Chemical Romance előtt rádnéz és megkérdezi, hogy átjöhet-e a te oldaladra - nos, arra szavak sincsenek...
Én még nem láttam olyat, hogy valaki átjutott volna a demilitarizált zónán, de mondtam neki, hogy jöjjön, ha tud. És jött! A szekus csávó elég furcsán nézett eleinte, nem tudta elképzelni, hogy mi a fasz van, de mikor látta, hogy a folyamatban nem csak a donor vesz részt, hanem az akceptor is, nem volt ellenvetése.
Legendás megismerkedésünket és egy legalább annyira legendás koncertet követően mondtuk is neki haverommal, hogy majd sörözzünk egyet valamikor a fesztiválon, meg hogy hátha összefutunk Sum41-on, de megmondom őszintén, nem nagyon bíztam a dologban: több tízezer ember, hatalmas tülekedés, és egy - a maga százhatvan centijével - nem olyan bántóan magas lány... a viszontlátás reményének szempontjából nem a legjobb párosítás.
De nem csak hogy összefutottunk Sum41-on, és nem csak hogy söröztünk egyet utána, de a hét folyamán a fesztivál-barátságok gyöngyét kötöttük meg vele és a barátnőivel. Lányok, ezúton is köszönöm az élményt! Peace, love, croissant!
2011. július 4.
VOLT #2
Telefonos helymeghatározás fesztiválon:
"Gyere át a nagy gecin, és itt fekszem jobbra egy szemeteszsákon."
"Gyere át a nagy gecin, és itt fekszem jobbra egy szemeteszsákon."
VOLT #1
Számomra addig ismeretlen előadó koncertjén ugrálok, haverom megszólal:
- Látom, egész szépen asszimilálódtál, ahhoz képest, hogy nem is ismered őket.
- Jaj, nem erről van szó... csak ha valaki szépen gitározik, az megérinti a lelkem.
- Ja, persze...
- Jó, akkor fogd fel úgy, hogy négy órát fogsz még a napon rohadni... próbáld meg élvezni!
- Látom, egész szépen asszimilálódtál, ahhoz képest, hogy nem is ismered őket.
- Jaj, nem erről van szó... csak ha valaki szépen gitározik, az megérinti a lelkem.
- Ja, persze...
- Jó, akkor fogd fel úgy, hogy négy órát fogsz még a napon rohadni... próbáld meg élvezni!
2011. július 3.
No hát visszatértem a VOLT fesztiválról.
Csodálatos élmény volt, minden percét élveztem. Konstans eufóriában tobzódtam - reggel, este, részegen, józanon, koncerten, a sátrak között, mindig. Rengeteg jó banda, még több jó ember, sehol egy tűsarok, sehol egy műköröm, csak őszinte szépség, pogó és szeretet... na meg jóféle zene mindefelől.
Csodálatos élmény volt, minden percét élveztem. Konstans eufóriában tobzódtam - reggel, este, részegen, józanon, koncerten, a sátrak között, mindig. Rengeteg jó banda, még több jó ember, sehol egy tűsarok, sehol egy műköröm, csak őszinte szépség, pogó és szeretet... na meg jóféle zene mindefelől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)