Egy órával az első mikrobiológia zh-m előtt, a minimumkérdéseket bújom még utoljára, és megkérdem a témában több tapasztalattal bíró lakótársamat:
- TG, adj valami jótanácsot a mikróval kapcsolatban, amit így egy órával a demó előtt érdemes megfogadnom!
- A következőre tanulj többet...

Képzeljétek, tegnap stand up-oltam!

Már régóta játszottam a gondolattal, egyszer nagyon régen meg is próbáltam: valamelyik Medikus Héten én konferáltam fel Badár Sándort, de nem éreztem, hogy jó lett volna. Éppen ezért elég erőteljesen rá is paráztam a dologra: hiába jutott eszembe többször is a dolog, hiába ígértem többször is, hogy bevállalok egyet, a fellépésig sosem jutottam.

Most viszont már nem volt visszaút; rohamosan közeledett az ominózus este, de csak nem sikerült összeszedni megfelelő anyagot. Még két órával a fellépésem előtt se volt fogalmam arról, hogy mit is fogok mondani... még egy kezdő mondat sem. Ezen a lakótársaim sem segítettek, mikor már majdnem átestem a holtponton, és úgy voltam vele, hogy nem érdekel, ha nem nevet senki, én jól fogom érezni magam, ők ehhez csak annyit tudtak hozzáfűzni:
- Miért, maszturbálni fogsz a színpadon?

Mondjuk az túlzás, hogy nem segítettek, mert ezzel legalább már megvolt a nyitópoénom.
Végül gondoltam egy merészet, és a miskolci haverokról tartottam egy kimerítő előadást. A fogadtatás pedig nagyon pozitív volt! Többször meg kellett állnom, mert a közönség annyira nevetett.

Tanulság? Az nincs, csak dicsekedtem.