Mindenki odáig volt a mai csontfúrós és csavarozós traumatológia gyakorlatért, pedig szerintem semmi extra nem volt benne: én már hatodikban is csináltam ugyanezt, csak akkor egy darab fa volt befogva a satuba technika órán, nem műanyag csont.

Szeptemberben azt mondtam volna, hogy ortopédián durván faragják az embereket?
Nem, traumatológián faragják durván az embereket. Csak itt helyi érzéstelenítéssel végig is nézheti az illető ahogy fogy az ujja. (Nyilván van olyan beavatkozás, amihez altatnak, de a mai necrectomiához nem kellett...)

Levizsgáztam fogászatból. Ezúttal olyan szinten sikerült szar tételt húznom, hogy a vizsgáztató még a feleletem előtt megkérdezte:
- No és mondja, kolléga, megijedt a tételétől?
- Hát... ööö... meglátjuk.
- Csak mert én a maga korában megijedtem volna, ha ezt húzom.

Végül sikerült szarból várat építenem és kaptam egy négyest. Elképzelhető, hogy ezt próbálta annak idején leadni a szép rezidenslány, mert nem sok emlékképem volt a témából.
Ez persze annak is betudható, hogy már megint lusta kis szardarab voltam és tegnap kezdtem el úgy rendesen felkészülni, jó hogy az utolsó tételeket lazábban vettem hajnali négykor.
De most megyek aludni, peace.

Továbbra is ügyesen vizsgálok és veszek fel anamnézist. Múlt héten sok beteget vizsgáltam meg egyedül, a doktornő pedig mindig megkérdezte, hogy mit találtam. Általában megtaláltam a lényeges dolgokat, úgyhogy egyre több önálló munkát bíznak rám, de persze sokszor betegszállítóként is szuperálok - ez benne van a pakliban.

Doktor úrnak szólítanak a nővérek. Hízik a májam.