Megnyertük a Medikus Kupát!

Szülihét

Minden nárcisztikus megfontoláson túl azért imádom a szülihetemet, mert mindig ez a hét az igazi tavasz első hete. Szép az idő, gyönyörű kék az ég, rügyet bontanak a fák, lépten-nyomon virítanak a vadvirágok és csivitelnek a madarak. Egy szóval a levegő a természet baszhatnékától terhes.

Ez egyébként mindig így van: a szülinapom előtt egy-két nappal beijeszt az időjárás, esik picit, hűvös van, de mindezt csak azért, hogy még gyönyörűbb kontraszttal teljesedhessen ki a verőfényes jó idő az én tiszteletemre.

Jó, tavaly a havazással picit túlzásba vitte a beijesztést...

Állítólag az elefánt az egyetlen emlős állat, amelyik nem tud ugrani.
És belegondolva ez jól is van így. Az univerzum mégis csak okosan lett megtervezve.

És amikor azt mondom, hogy megtervezve, természetesen arra gondolok, hogy a fizika és a biológia törvényeinek megfelelően kialakulva mindenféle felsőbb tudat irányítása nélkül.

Dorka szakdolgozatot ír.
- Azt hogy írjam máshogy, hogy a beteg háttal áll a felvételi állványnak?
- Miért akarod máshogy írni?
- Mert ez így plágium lenne, mert szó szerint ez van a metodikában.
- Akkor hagyd így és jelöld meg a forrást.
- De akkor az egész szakdolgozatom forrásokból álljon?
- Hát ha nincs benne eredeti ötlet...
- Hé!

Szülihét

Igazság szerint nem hiányzik már ez nekem, de presztízskérdés. Főleg hogy negyed évszázadról van szó. Úgyhogy ha Debrecenben jártok, ugorjatok be valamelyik este a Pulzusba.

Respekt

Tisztellek, mint típusos pneumonia a lebenyhatárt.

Ma pedig egész nap pisivel pancsoltam. Ez egy ilyen hónap.

Fenék Friday

Ma minden a seggek körül forgott.

Urológia gyakorlaton ez mondjuk annyira nem meglepő, de sebészeten is a colorectalis carcinoma tüneteiről, diagnosztikájáról és kezelési lehetőségeiről volt szó, úgyhogy ma szó szerint mindenki arra buzdított, hogy dugjam az ujjam mások fenekébe, mert akkor mindenki boldog lesz.

Lehet, hogy nem az adott pillanatban, de na... értitek a lényeget.

Már bocsánat, hogy ismételten döcög a bejegyzés-folyam, csak hát sűrű az élet.

Míg vizsgaidőszakban egyfolytában ülök a popsimon és ha eszembe jut valami hülyeség, vagy túlcsordul bennem az önsajnálat, azt azon nyomban megosztom veletek, addig mostanság rengeteg a teendőm és folyton rohangálnom kell. Nyakamon a Medikus Kupa, hisztiznek a pompom lányok, fullba nyomják a kretént a házigazdák, mindenki azt szeretné, ha logót, plakátot, féldiplomát terveznék neki és mindemellett időt kell szakítani valamikor az alkoholizálásra is.

Sőt, bejárok órákra. De komolyan, szinte mindegyikre! És élvezem! Ennek szerintem az lehet az oka, hogy most már jóformán kivétel nélkül gyakorló orvosok tartják nekünk az órákat, akik szeretik a szakterületüket és ennek megfelelően érdekfeszítően tudnak beszélni róla. Itt már minden egy fejtörő, amit eddigi tudásunk alapján kell megválaszolnunk, az adott új szakterületnek az aspektusait beépítve a szemléletünkbe.

Ezért jöttem én ide, nem a biofizika miatt...

Láttam ma egy tök jó Alvin és a mókusokos pólót és eszembe jutott, hogy ez milyen jól állna nekem. A punk zenekarról van szó, nem a meséről természetesen.

Aztán az is eszembe jutott, hogy két hét múlva közelebb leszek a harminchoz, mint a húszhoz, úgyhogy már nem hordhatok ilyeneket. Lehangoló.