Amikor a főorvos megkérdezi, hogy milyen orvos szeretnél lenni, te pedig azt válaszolod, hogy még nem tudod biztosan, de mindenképpen manuális szakmát szeretnél, erre ő pedig azt mondja, hogy az jó és látja, hogy a kondid is megvan hozzá, azt úgy érti hogy jóvágású, szép szál legény vagy, vagy úgy, hogy csak simán kövér?

A szülészet gyakorlatom első mellbevágó élménye akkor ért, mikor a folyosóra léptem és minden tele volt terhes nőkkel. Mert persze az ember tudja az eszével, hogy minden tele lesz terhes nőkkel, de mégis teljesen más, amikor körbenéz és itt egy pocak, ott egy pocak, mindenhol pocakok, mindenhol terhes nők!

Egészen addig különösnek, de nem kevésbé örömtelinek tartottam, hogy milyen korán és milyen frissen ebredtem, amíg rá nem jöttem, hogy elsődleges kronométerem, a telefonom diszkréten megoldotta az óraátállítást.

Szóval befejeztem a belgyógyászat blokkgyakorlatot...

Amúgy az orvostanhallgató pletykaláncolat nagyon kemény! Blokkgyakorlatunk van ugye, úgyhogy jóformán az ország minden kórházában van egy dotés, Debrecenben meg nyilván száz százalékos a lefedettség. Ennek megfelelően mi hamarabb tudunk mindenről, mint bárki más.

Kedden is például: az ominózus beteg átszállításánál valaki leadta a drótot, hogy hova küldik, onnan meg pár órával később kaptuk az információt, hogy már húztak is egy kenetet malária vizsgálat céljából.

Tudjátok, mi az abszolút felemás érzés?

Amikor blokkgyakorlatra jársz minden reggel hétre, ráadásul ma be vagy osztva délután kettőtől este nyolcig sürgősségi ügyeletre, de a műszak kezdete előtt egy órával szólnak, hogy inkább menj haza, mert a - szomszéd folyosón lévő - SBO-t épp az imént zárták le ebola gyanú miatt.

Na, ez az abszolút felemás érzés.

Mondatok, melyeket a muglik viszonylag ritkán hallanak mentőtisztek szájából

"Akartok játszani a defibrillátorral? Csak vegyétek lejjebb az energiát, mert tényleg odabasz!"

Magyar valóság

Ma valahol számlát kértem.
Készséggel adtak... a számla nyomtatási költségét persze ki kellett fizetnem.

Anatómia gyakorlaton boncol a gyakvezető és közben magyaráz:
- Itt ez a véna bezavar... - mire a csoport egyik legnagyobb strébere serényen jegyzetelve:
- Vena Bezavar? Ez szerzői név?

Ez sem tegnap történt, gondolhatjátok.
Csak egy sör mellett nosztalgiáztunk és jót nevettünk a régi dolgokon.

Gyógyszerészek játszanak és keménykednek a szomszéd asztalnál:
- Úgyis legyőzlek!
- Hallod, esélyed sincs... én már egyedül is ország-város-fiú-lányoztam!

Ami - ha jobban belegondolunk - kicsit azért szomorú.