Egy ideje járok egyébként kézilabda edzésre, ennek köszönhető az alábbi kis szösszenet is:

- Pedig a kézis fiúkra csak úgy ragadnak a lányok!
- Ja, a wax...

Alighanem le kellene szoknom arról, hogy félittasan félidegeneknek fejtegetek science fiction-ök által felvetett filozófiai kérdéseket.

Tapasztalatból mondom, hogy aki nem olvasta vagy látta az Altered Carbon-t, nagyon bután fog rátok nézni, ha a tudattokok (cortical stacks) technológiájáról és arról értekeztek, hogy ha valakit egyszerre két testbe töltenek le (double sleeving), az vajon nevezhető-e még bármilyen értelemben énnek.

Kicsit hasonló ez ahhoz a kérdéskörhöz, hogy a Star Trek-es transzportálás sima utazásnak számít vagy az alany megszűnik létezni és egy tökéletes másolat jön ugyan létre, de az igazából már nem ő.

Kivételes esetek persze előfordulnak: van ismerősöm, akivel mai napig Muad'Dib néven köszöntjük egymást ha találkozunk és valamilyen alkoholos itallal dúsítjuk testünk és a sziecs vizét.

Vannak emberek, akik csodálatos képességekkel rendelkező, gyógyhatású, mágneses karkötőket meg ilyesmiket árulnak.

Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban kettő kérdésem lenne.

Az első: ezek az emberek tényleg annyira buták, hogy teljes szívvel elhiszik mindazt amit a termékeikről állítanak vagy annyira gonoszak, hogy tudatosan árulnak hatástalan bóvlit, így nyerészkedve a hiszékeny, vagy éppenséggel beteg és kétségbeesett embertársaikon?

A második kérdésem pedig az, hogy a fenti két opció közül melyik a szomorúbb az emberiségre nézve.