Előrebocsátom, hogy béna egy példánya vagyok a hímnemű populációnak, mert nem értek az autókhoz, és a hazai, valamint a nemzetközi labdarúgás eseményeit sem követem. Meg igazából más sportokat sem... vannak dolgok, amiket jobb csinálni, mint nézni.
A világbajnokságokat azonban figyelemmel szoktam kísérni, mert azoknak megvan a maga sajátos hangulata, a tornákon történő események némelyike pedig igenis a populáris kultúra hosszabb-rövidebb életű elemévé növi ki magát, egy-egy pedig egyenesen az általános műveltség részét képezi. (Például a berni csoda '54, Maradona és az Isten keze '86, Roberto Baggio kihagyott büntetője a döntőben '94 vagy Zidane "fejese" 2006-ban.)
Ez volt a bevezetés, a most következő rész pedig a lényeg, amiért magát a posztot életre hívtam.
A labdarúgás kitalálását az angoloknak tulajdonítjuk. Ahhoz képest azonban, hogy ők alkották meg ezt a sportágat, csak egyszer sikerült győzedelmeskedniük a világbajnokságok történelme során: 1966-ban, a saját otthonukban.
Nyugat-Németország ellen játszották a döntőt. A rendes játékidő végén 2:2 volt az állás, így hosszabbításra került sor. Hurst az ötös vonalnál kissé kisodródva ráfordult és telibe kapta a felső lecet, ahonnan a labda a vonal elé pattant, a németek pedig felszabadították a kaput. De a helyzet vitás volt és megadták a gólt. Anglia - még egy potnot szerezve - végül 4:2 arányban nyert, megszerezve ezzel első és eleddig egyetlen világbajnoki címét.
Ma, 2010. június 27-én Anglia nyolcaddöntőt játszott Németország ellen, ahol Lampard eltalálta a felső kapufát, ahonnan a labda ezúttal a vonalon belülre pattant, a gólt azonban nem adták meg. Németország végül 4:1-re nyerte meg a meccset, az angol válogatottnak pedig végetért az idei világbajnokság.
Az embernek néha tisztára az az érzése támad, hogy az univerzum egy igazságos hely, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése