Azt mondják, hogy ha szerelmes vagy, minden nyálas szerelmesdal, minden egyes csöpögős sorát alapvető axiómaként éled meg, és teljes mértékben át tudod élni nyivákolást.
Hát erről jelenleg sajnos nem tudok nyilatkozni, arról azonban igen, hogy az alant található nóta üzenete átjött.
A Kredit címet viselő dalt egyébként a The White Ravens együttesnek köszönhetjük, akiket csak onnan ismerek, hogy egyszer régen, egy hétig egy bandában játszottam a basszusgitárosukkal, akinek véletlenül a levelezőlistáján ragadtam. Az élethez szerencse is kell; ha annak idején nem futottam volna össze vele gitártáborban, nem ismerném ezt a mesterművet. És nem ismernétek meg most Ti sem.
"Sokat mondom Sanyinak, még egy pohárral kérek,
Már furcsán néz az öreg sörrel a kezében.
Nem, nem, semmi sincsen rendben.
Nem tudom, hogy vannak vele, de ne szóljanak kérem bele,
Majd én tudom, mi a bajom, különben is megy a buszom.
Kiscseresznye, mézeskörte. Oké, mára vége.
Könnyes búcsú, az az ábra, kidobnak a nagyvilágba.
Egyedül a járdaszélen. Asszem netán tán még egy sör kéne.
Hazaérek segítséggel, vár az az asszony az utcavégen fejét rázva.
Hej, hej, hej most vagyok ám pácba'!
Húszévesen - ez a dráma - lecsúsztunk és itt nincsen párna,
Szép volt fiúk, de ez a világ mintha nem ránk várna.
Húszévesen - ez a dráma - lecsúsztunk és itt nincs bocsánat,
Ha nincs meg a hatvan, holnap akár munkába is állhatsz.
Változik minden, hol a sok pajtás?
Hát őket szolgálom ki a bár teraszán.
Nevetnem kéne, mégis úgy fáj...
Bár jó munka kéne, mégis hol találok?
Asszem egyértelmű, hogy nem erre vágyok.
Volt két év, csak nincs róla papiros.
Érettségivel a tányérod mosom, a kávédat viszem, vagy az autódat lopom.
Ha hazaérek este, ne, ne, ne szólj hozzám.
Nem baj fiúk, fel a fejjel, szerencsére nem a szemünk fénye veszett el,
Lesz ez még így se, majd meglátod!
Húszévesen - ez a dráma - lecsúsztunk és itt nincsen párna,
Szép volt fiúk, de ez a világ mintha nem ránk várna.
Húszévesen - ez a dráma - lecsúsztunk és itt nincs bocsánat,
Hej, hej, hej most vagyunk ám pácban!
Azt hiszem, hogy alszom, pedig ébren várom,
Hogy véget érjen ez a borzasztó álom,
Hol a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés... nincs szórakozás.
Kimegyek az utcára és mindenki idegen,
Leverek egy kisfröccsöt, mert nem hagy hidegen... te vagy az idegen!
Nincs erőm, fel sem próbálom,
Hagyom hogy a szarságod a fejembe másszon, a fejembe másszon.
Kék-piros, piros-fekete, felkelek és valahogy így néz ki a szemem, a szemem.
Még egyszer felállok és táskás szemekkel a világnak vágok, a világnak vágok.
Ó én a világnak vágok!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése