Hazaküldtek a táborból. Ez elég váratlanul ért. Még soha egyetlen táborból sem küldtek haza - ami ha jobban belegondolunk, kész csoda; tekintve, hogy hogy szoktam viselkedni, és mennyit szoktam randalírozni, illetve polgárpukkasztani.
Mit volt mit tenni? Összepakoltam és elindultam hazafelé.
Még épp csak felültem a vonatra, mikor csörgött a telefonom; valamelyik gólyám hívott. Kiderült, hogy néhányan nem voltak hajlandóak a kisujjukat sem mozdítani, amíg hőn szeretett csoportvezetőjük (ez én volnék) szájából nem hallják a parancsot. Hát nem édesek? ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése