Lássuk be, hogy posztjaim túlnyomó többsége nem lányokról és a sikeres hódításaimról szól. Éppen emiatt elképzelhető, hogy jelen bejegyzésem témája újszerűnek hathat majd törzsolvasóim körében, ijedtségre azonban semmi ok: megdöbbentő sikerekről természetesen ezúttal sem tudok beszámolni.
Lényegében annyi történt, hogy volt egy lány, aki tetszett. A helyzetet némileg komplikálta, hogy ez már a gólyatábor előtt is így volt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem az illetékes ismerősömet, hogy a kedvemért manipulálja egy icipicit a csoportbeosztást úgy, hogy az illető gólyalány egyik jóbarátom és egyben szárnysegédem csoportjába kerüljön. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért ne az enyémbe.
Azért ne az enyémbe, mert akkor túl sok lenne neki belőlem, látná minden faszságomat és nekem kéne parancsolnom neki, ha viszont a barátom csoportjában van, akkor ő jó szárnysegéd módjára építgetheti a kultuszomat. Már ezen a ponton is tudtam, hogy ez sokkalta inkább tekinthető távoltartási végzésért kiáltó megszállotságnak, mint romantikusnak, de nem volt mit tenni, a gépezet fogaskerekei mozgásba lendültek.
Úgy alakult, hogy pénteken elég hosszúra nyúlt a regisztráció, és már száz-százötven gólya ott unatkozott, mikor még a maradékra vártunk. Jött is az utasítás, hogy le kell foglalni őket, csakhogy erre az eshetőségre senki nem volt felkészülve hirtelenjében, így a felsőbb vezetés egy huszáros vágással értem küldetett, hogy tanítsam meg az újoncokat DOTE-s dalokat énekelni, meg beszélgessek velük.
Ennek az lett a vége, hogy bő két órán keresztül stand-upoltam nekik az egyetemről, az életemről és a világ nagy dolgairól. Énekeltettem őket, szavaztattam őket, kisorsoltam köztük néhány doboz sört - egyszóval interaktív kis móka volt. Közben néha félve a fent említett leányzó felé pillantottam, hogy lássam a reakcióit, de úgy tűnt, valamilyen szinten még tetszik is neki a folyamatos trágár agymenésem.
Később, aznap este egyszer a közelébe keveredtem véletlenül és beszélgettünk is egy nagyon nagyon keveset: nem akartam túlzásba vinni, volt időm bőven, ráadásul lefoglalt a saját gólyácskáim irányítása és dicsőségre vezetése.
A második nap estéjén hajnalig beszélgettem a gólyáimmal, mikor hirtelen odalibbent mellém és inni meg dumálni invitált. Egy szó, mint száz, minden remekül haladt a maga módján...
Másnap reggel nem haza küldtek!? Na mindegy...
3 megjegyzés:
de miért küldtek haza??
Mert úgy vélték, hogy sokat ittam és nem törődtem kellőképpen a gólyáimmal. Az első vádponttal nem tudtam vitatkozni, de a másodikat határozottan kikértem magamnak. A gólyáim viselkedését látva aztán belátták az igazamat és bocsánatot kértek, de ez már nem adta vissza nekem azt a két napot és azt a halovány kicsiny esélyt a Gólyalánynál :(
a gólyatáborban mindenki sokat iszik, miféle idiótaság ez -.-
Megjegyzés küldése