Egyáltalán nem az bassza a csőrömet, hogy olykor egy-egy szót cenzúráznak a cikkeimben, hanem az, hogy erről nem szólnak előre, és csak nyomtatásban látok viszont olyan lámer szófordulatokat, amikhez amúgy nem adnám a nevem, és legszívesebben meg sem jelentetném az egész irományt. Valószínűleg pont ezért nem szólnak...
Az érvelésük persze még idegesítőbb, mert ugye "csak egyetlen szóról van szó, nem bántották a lényeget."
Miért nem képesek felfogni, hogy egy igazán jól megírt szövegben - csakúgy, mint a való életben - egyáltalán nem a szavak rejtik a lényeget, hanem a sorok között elrejtett apróságok? Azok meg igenis sérülnek, ha bántják a mondataim kohézióját.
Én - ha már nekiülök írni valamiről - nem száraz információkat akarok közölni, hanem hangulatot. Érted, bárki le tudja írni, milyen programok voltak a gólyahéten, de azt már nem, hogy milyen volt ott lenni.
Kompjutör, töröld a bejegyzést!
3 megjegyzés:
Anno - még a középiskolában - jártam így én is. Fájdalmas.
Blogolni jobb, ott nincs, aki tudtod nélkül átszabja az írásodat.
Ezt én is úgy utálom, de tényleg. Ha egyszer főszerkesztő leszek bosszút állok mindenkin. :)
Köszönöm az empátiát :)
Megjegyzés küldése