A bál maga persze nagyon jó volt, és mi ezúttal is leszakítottuk a nap gyümölcsét. Carpe diem - mondhatnók.
Van ugyan is egy szép kis hagyományunk az egyik barátommal, ami abból áll, hogy mikor a rengeteg jólöltözött fiú és a megannyi gyönyörű tündérhercegnő lazán lötyög az igényes élőzenére, mi az első - akár csak halványan - rockszerű dalra egymás nyakába ülünk, és a színpad előtt ugrálva, két kezünket ördögvillában lóbálva énekeljük a szöveget.
Nem volt ez másként ezúttal sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése