Akármennyire komolyan veszem is a Superman Returns Projectet - konkrétan egy komplett szupermen egyenruha áll a szobám közepén, köpenyestül, mindenestül, hogy minden reggel az legyen az első és minden este az legyen az utolsó dolog, amit még megpillantok; és ez egészen addig így is marad, míg méltó nem leszek arra, hogy ismét viseljem.
Szóval akármennyire komolyan veszem is, azt azért mindig inkább csak félig viccesen emlegettem, hogy márciusban majd lefutom a debreceni félmaratont. Csakhogy mikor épp ezzel poénkodtam a napokban, egy haverom teljes komolysággal közölte, hogy ő tavaly nyár óta erre készül, így nem maradt más választásom, mint hogy mindenféle szignifikáns edzés nélkül lealázzam a pályán. Vagy hogy hősi - ámde értelmetlen - halált haljak a pálya melletti árokban, miközben egy idióta álmot hajszolok. Harmadik opció nincs.
Most már csak abban bízhatok, hogy Barney Stinsonnak igaza volt, mikor azt mondta:
- Here is how you run a marathon. Step one: you start running... There is no step two.
3 megjegyzés:
csak legyen valaki aki a futás után hazavisz, mert lábra már nem tudsz majd állni. :)
Ja, majd megnézem, hol fordulnak a debreceni trolibuszok :D
De mondtam az ismerőseimnek, hogy utána akkor is iszunk egy sört, ha belém már majd csak infúzióval lehet tölteni :D
a trolik a temetőnél fordulnak 8-)
amúgy mielőtt még a végére értem volna a bejegyzésednek, ajánlani akartam a vonatkozó szakirodalmat (Barney) de szerencsére erre nemvolt szükség. amúgy még legrosszabb esetben is van addig egy minimum egy hónap, sima ügy lesz
Megjegyzés küldése