Vannak olyan pillanatok, amikor tényleg úgy érzem, az ember a teremtés koronája.
Vannak olyan pillanatok, amikor büszke vagyok az emberiségre és mindarra, amit az évezredek során elért.
Vannak olyan pillanatok, amikor hiszem és vallom, hogy megéri szétszaggatni, beszennyezni és felélni kicsiny bolygónk minden erőforrását a magasztos cél érdekében.
Vannak olyan pillanatok, amik csordultig töltik melegséggel a szívem látván, hogy telekommunikációs eszközeink mind-mind az utópia megvalósulását szolgálják szakadatlan.
Ilyen pillanat az is, amikor este felhívnak, hogy nézem-e a valóvilágot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése