Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy kikúrtul másnapos vagyok. Voltam én már nagyon szarul alkoholtól, és leszek is még. Csináltam én már nagy faszságokat, aminek aztán másnap zokszó nélkül, bölcs beletörődéssel fizettem meg az árát. Nem ez a baj. A baj az, hogy most tényleg nem érdemlem meg. Alig ittam!
Most vagy az van, hogy túl jófiú voltam az utóbbi időben, és a hosszú évek kemény italozásával indukált cyp enzimeim mennyisége visszasüllyedt a normál értékre, szegény alkohol-dehidrogenáz meg nem tudott mit kezdeni a váratlan offenzívával, vagy beigazolódni látszik Ádámka hipotézise, miszerint szőlőérzékenyek vagyunk. A direkt termő, tablettás, fincsi csövesbortól érdekes módon sosincs bajunk, csak a minőségi, szőlőből készült lőrétől.
Na mindegy, megyek és megiszom újabb két liter vizet, gyors hadi helyzetjelentésemet pedig Hadházi László lazán kapcsolódó szavaival zárom: Debrecen nem borvidék, de ebbe mi nem törődünk bele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése