Ez a poszt a fesztivál-barátságokról szól, és tudni kell hozzá, hogy a nagyszínpad előtti terület ketté van osztva egy a biztonságiőrök számára fenntartott, acélkordonnal lekerített folyosóval. Na de térjünk rá a lényegre...
Kiszúrni a cuki, barna fényképészlányt a túloldalon - priceless.
Már-már együtt énekelgetni vele Kiscsillag dalokat, miután összetalálkozott a tekintetetek - epic.
Mikor My Chemical Romance előtt rádnéz és megkérdezi, hogy átjöhet-e a te oldaladra - nos, arra szavak sincsenek...
Én még nem láttam olyat, hogy valaki átjutott volna a demilitarizált zónán, de mondtam neki, hogy jöjjön, ha tud. És jött! A szekus csávó elég furcsán nézett eleinte, nem tudta elképzelni, hogy mi a fasz van, de mikor látta, hogy a folyamatban nem csak a donor vesz részt, hanem az akceptor is, nem volt ellenvetése.
Legendás megismerkedésünket és egy legalább annyira legendás koncertet követően mondtuk is neki haverommal, hogy majd sörözzünk egyet valamikor a fesztiválon, meg hogy hátha összefutunk Sum41-on, de megmondom őszintén, nem nagyon bíztam a dologban: több tízezer ember, hatalmas tülekedés, és egy - a maga százhatvan centijével - nem olyan bántóan magas lány... a viszontlátás reményének szempontjából nem a legjobb párosítás.
De nem csak hogy összefutottunk Sum41-on, és nem csak hogy söröztünk egyet utána, de a hét folyamán a fesztivál-barátságok gyöngyét kötöttük meg vele és a barátnőivel. Lányok, ezúton is köszönöm az élményt! Peace, love, croissant!
2 megjegyzés:
Mi is köszönjük az élményeket, és a poénáradatokat is!:)
hát igen :D én sem gondoltam volna, h sikerül átmennem a kordonokon :D de megcsináltam, és remélem, h életre szóló barátságot sikerült kötnöm veletek :D köszi Srácok :) <3
Megjegyzés küldése