Az első turnusban a négyes csoportot, a fantastic four-t vezettem győzelemre.
Imádom őket, tündérek voltak mind egy szálig: aranyosak, okosak, kreatívak és szépek. Egyértelműen mi voltunk a legjobbak, nem is csoda, hogy mindenki utált minket. Ilyenkor mi sajnálatunkat fejeztük ki a gyűlölködők irányában, hogy ők nem lehettek négyes csoportosok, biztosítottuk őket, megértjük frusztrációjukat és vigasztalás képpen megemlítettük, hogy másodikak még így is lehetnek.
Mondanom sem kell, hogy ettől sem lettünk népszerűbbek. A dolog aztán már odáig fajult, hogy a műsorvezető nyíltan felszólított minden csoportot, hogy szurkoljanak a négyes ellen, kétes esetekben pedig ellenünk döntöttek. Az ötös csoport meg is énekelt minket az indulójában:
"Balázskáé a kék négyes, első helyre nem esélyes..."
Ezen a ponton nekünk nem is volt indulónk: én sosem írattam a csapataimmal ilyesmit, mindig csak egy-két egyszerű csatakiáltással vetettük bele magunkat a küzdelembe, és ez soha nem jelentett problémát. Egészen eddig. Ekkor azonban a többi csoport - nyilván azt hitték, fogást találtak rajtunk - csúnyán el kezdett beszólogatni nekünk. Láttam, hogy ez nem esik valami jól a fiaimnak és lányaimnak, úgyhogy amíg a csoport egy része sorra nyerte tovább a versenyszámokat, a maradékkal én a sarokban nekiálltam közleményt írni, amit aztán beolvastunk a mikrofonba:
"Megérkezett a Fantasztikus Négyes, óráitok száma immár véges.
Egyenruhánk égszínkék, mitől minden csapat retteg rég.
De ne féljetek! Nem kell riadó... hisz' a második hely még kiadó!
Ha minket kóstolgattok, jutalmatok kín; mi többet iszunk, mint Charlie Sheen.
Túl jók vagyunk ahhoz, hogy az alkohol bántson. Hogy mit iszunk? Mindegy, csak ártson!
Nincs indulónk; ettől hangos a légtér. Dehát minek? Jó bornak nem kell cégér.
Amúgy is megénekelt minket az ötös, ez mutatja, kitől retteg minden vörös.
Na de legyen a viszálykodásnak vége! Jobb annál az alkohol áztatta béke.
Gyertek, igyunk együtt! Mehet? Ha már minden gólya négyes nem lehet..."
Végül persze fölényesen nyertünk; a többi csoportvezető minden próbálkozása ellenére. Szegények nem tudták elképzelni, miféle titokzatos, mítikus lelkesítő szöveget nyomtam le a csoportomnak a sorversenyek előtt, amitől ennyire lelkesen aláztak porba mindenki mást. Pedig nincs itt semmi titok: egyszerűen csak bíztam bennük, bátorítottam és szerettem őket. De ha mindenképpen tudni akarjátok, mit mondtam nekik előtte, hát elárulom:
"Leszarom a versenyt, leszarom, ha nem szerzünk egyetlen büdös pontot sem. Csak érezzétek jól magatokat, oké?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése