Egyébként a második turnusban a hatos csoportot vezettem. Ez újszerű élmény volt, mert általában a kék négyest szoktam, így fejből nyomok minden rímet, meg ilyesmit... a hatosra és a narancsra rímet találni hirtelenjében jóval nehezebb volt. Végül azért sikerült.
Természetesen velük is győztem (kicsit talán még fölényesebben is, mint az első turnusban), de egyszer sem éreztem olyan katarzist és eufóriát, mint a fantasztikus négyeskéimmel. De látjátok, még a tudattalan fogalmazásmód is erről árulkodik! Az első csoportomról azt mondtam, hogy győzelemre vezettem őket, a másodikról pedig épp néhány másodperce azt, hogy győztem velük. Nem ők, én. Míg a négyesek inkább a fiaim és leányaim voltak, sikerült őket inspirálnom és buzdítanom, addig a hihetetlen hatos esetében inkább kemény, profi edző voltam: löktem a taktikát és az instrukciókat, de nem kerültünk olyan közel egymáshoz.
Ez van. Nem hiszem, hogy én kicsit is máshogy álltam volna hozzájuk... így alakult.
A történelmi hűség kedvéért azért megosztom veletek a hihetetlen hatos csoportkiáltását és indulóját is.
Sárga, sárga, narancssárga,
A hatosnak nincsen párja!
Iszunk mi ha kell, és akkor is ha nem.
Narancssárgaként küzdünk csatak részegen.
Győzni fogunk, győzni fogunk, mindegy mi'csinálsz...
Jobban teszed, ha az útból rögtön félreállsz.
Iszunk mi ha kell, és akkor is ha nem.
Adj valami piát, megisszuk hirtelen!
Minket csodál, minket csodál minden fiú s lány,
Mi iszunk még mikor Charlie Sheen már hány.
Hát ja... Charlie Sheen idén visszatérő motívummá vált az ivónóták terén, az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése