Szerintem itt még nem is meséltem Nektek, hogy melyik volt a legnagyobb, legdurvább, leggyönyörűbb oltás, amit az elmúlt - kis híján - egy esztendő során Kékeszöldszemű lány tett rám. Nem tegnap történt, de most akkor elmesélem, ha gondoljátok.
Szóval szokásunkhoz híven éppen egy kultúrális zsibongóban szocializálódtunk többedmagunkkal, mikor elérkezett az exodus pillanata, én meg erőteljesen próbáltam meggyőzni Őt, hogy aludjon inkább mégis nálam. Ő viszont úgy gondolta, hogy - mivel reggel mindkettőnknek korán kellet kelnünk - jobb lenne ha inkább kipihennénk magunkat.
- De kipihenjük! Hazamegyünk, alszunk, ennyi.
- Ja, persze...
- De komolyan! Úriember leszek!
- Úgyse tudsz...
- De igen! Kemény leszek - mondtam. Mire ő szélesen elvigyorodott:
- Tuuudooom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése