Nem ezt kerestem.
Még csak köze sincs a keresésemhez, dehát ezt dobta a gép.
Ahogy görgetem lefelé a találati listát, hirtelen bűnös kis gondolat ölt alakot elmém valamely számomra is ismeretlen, sötét, nyirkos zugában.
- Miért is ne?
Azért ne, mert nincs rá szükségem. És nem is szeretem. A találatok csak fogynak, és velük együtt a remény is. Hátha a következő oldalon...
- Na! Ha már itt van! Mibe telik?
Tempósan haladok a lap alja felé, de igazából már nem is figyelem a keresésem eredményeit.
- Legyél egy kicsit spontánabb! Mi baj lehet belőle? Naaa...
Észre se veszem, de tudattalan zombi módjára már közelítem a kurzort a letöltés-gomb felé, majd remegő kézzel rá is kattintok...
A mai nap tanulsága pedig nem más, mint hogy - ha már kerülget a kétoldali, temporális encephallos - a világ legjobb agyradírja egyértelműen a nyolcvanas évek legnagyobb pop slágereinek válogatása. Nem is radír. Ráspoly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése