Mikor odaértem, olyan szürreális színpadkép fogadott, hogy vagy tíz percig kellett szájtátva bámulnom az első sorból, hogy felfogjam, mit látok és hogy be tudjam fogadni az élményt. Hogy milyen látványra értem oda?
Nos, egy emberszabású csirke ütemre verte a fejét a színpad egyik oszlopába, miközben egy félmeztelen nő vonaglott a színpadon, egy Buzz Lightyear-nek öltöztetett (!) törpe pedig ott pattogott és Péterfy Bori hangján üvöltette az arcomba, hogy "maximális eksztázis", valamint abszinttal kínálta az első sorban állókat. A két - fröccsöntött Elvis-frizurát és napszemüveget viselő - lemezlovasra már inkább ki sem térek.
Ha Kubrick megfilmesítene egy Dali festményt, az sem közelítené meg ezt a látványt... rendesen sokkolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése