2012. november 8.

Igyekszem viszonylag egészségesen élni, az utóbbi időben pedig a rizikófaktorokból is próbálok visszavenni - hiába, semmi sem nevel jobban az egészséges életmódra, mint a belgyógyászat és pathologia gyakorlatok, ahol nap mint nap kívülről és belülről is megcsodálhatod, hova vezet mindaz, amit a testeddel művelsz.

Sosem voltam koffein függő, sosem leszek kávé rajongó, de az orvosi egyetem egészen egyszerűen kávézással jár. Egyrészt ébren és éberen kell maradni, másrészt ez nagyjából az egyetlen dolog, ami tíz percre kiszabadít a rabigából, és - talán éppen ebből kifolyólag - a szocializáció terén sem elhanyagolható tényező. Az egész napomat be tudja aranyozni, ha egy papírpohárnyi forró, gőzölgő nektárral esem be az előadásra a hideg, nyálkás, trutyis őszi reggelből, nem pedig nélküle.

Ezért is érint kifejezetten érzékenyen, ha hajnalban kell órára mennem, amikor még a kávézók sincsenek nyitva. Ilyenkor többnyire egy automatát kell megtámadnom, hogy hozzájussak egy kis pohár fertelmes ízű placebóhoz, ami ébren tart... de csak azért mert elhiszem el akarom hinni, hogy ébren tart...

2 megjegyzés:

yesterday írta...

nem próbáltál inkább teázni? :)

clark.kent írta...

Az a baj, hogy rengeteget teázom... de tényleg, liter számra iszom napközben, így ősszel-télen meg aztán főleg :S