A hétvégi ügyeletben mindenesetre pozitívan kellett csalódnom. Azt hittem, még annyi dolgom sem lesz, mint hét közben és egész napos unalmas ücsörgésre leszek kárhoztatva. Ezzel szemben - mivel tök egyedül voltam - az ügyeletes orvos csak velem foglalkozott és az egész osztályról mi gondoskodtunk. Jó, ő gondoskodott én meg árnyékaként követtem.
Volt tehát egy saját, különbejáratú tutorom és egy egész osztálynyi betegem, végre egyszer igazi orvostanhallgatónak éreztem magam, nem pedig egy megtűrt húsdarabnaknak a tömeges orvosgyártás futószalagján. Rengeteget hallottam már a crepitatioról, de igazi crepitatiot most hallottam először (ez egy a kezdődő és gyógyuló tüdőgyulladásra jellemző tüdőhang, amit az érintett léghólyagocskák felpattanása okoz, ezért csak belégzésnél hallható). Tapintottam és hallottam pitvarfibrilláció okozta pulzusdeficitet, határoztunk meg vércsoportot... egyszóval jó volt.
Hab a tortán, hogy a hétvégémért cserébe ráadásul elvileg elengednek majd a gyakorlatom végéről, úgyhogy idejében csatlakozhatok a következő Nindzsaküldetéshez és állatkodhatok értelmiségihez a legtávolabbról sem méltó módon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése