Elég vegyes csoport volt, ami azt illeti: a fiaim halkak voltak és kicsit szégyellősek, de a sört legalább bírták. A lányaim között is akadt egy-két muja - köztük életem eddigi legnehezebb gólyalánya.
Én Teréz anyából is mindenre elszánt party vadállatot faragok négy nap alatt, ha arról van szó, de vele tényleg minden tippem, trükköm és taktikám kudarcot vallott. Na jó, nem mindegyik, végül csak elértem, hogy élvezze a tábort, de megizzasztott. A többi lányomra viszont nem lehetett panasz: kemények voltak, hangosak, bevállalósak és nem féltek kitenni a tüdejüket a sikerért.
Egyébként az utolsó pillanatig nem volt világos, hogy ki fog nyerni, mert volt két rivális csoport, akik végig a sarkunkban kullogtak. Az eredményhirdetésnél pedig csak az első három helyezettet hirdették ki: harmadik lett az egyik rivális, második egy tök random csapat, így az aranyéremért még legalább ketten álltunk harcban, de mikor a fényképész - a hivatalos bejelentés előtt egy másodperccel - az én csoportom elé térdelt, hogy lekaphassa a reakciónkat, már tudtam, mi a helyzet.
Újabb elsöpő győzelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése