NAVkaland

Voltam ma a NAV-nál. A motivációmat most fedje jótékony homály.

Azon most emelkedjünk felül, hogy Debrecenben földi halandónak gyakorlatilag esélye sincs odatalálni az épületükhöz, és most azon se izgassuk fel magunkat túlságosan, hogy az ügyfélszolgálat nyitvatartási ideje minden logikát nélkülöz; és városonként változik az egyszerűség kedvéért. Mert egy megyeszékhelyen miért is lenne az adóhivatal egy frekventált, könnyen megközelíthető, központi helyen; mondjuk hétköznaponként hivatali időben nyitva? Hülyeség.

Háromszor eltévedtem ugyan, de a második kétségbeesett sírógörcsöm tájékán végülis megtaláltam az ügyfélszolgálatot, ami - lévén az újhold utáni első hétfő - még nyitva is volt. A sorszámhúzás viszontagságait követően leültem szépen és kivártam a soromat. Némi idő elteltével (pont akkor, amikor még nem gondolkodsz el azon, hogy elindulsz hazafelé és útközben mindenkit lemészárolsz, de a lelkedet már megtörték) sorra is kerültem.

Odacaplattam szépen az ablakhoz és előadtam a néninek, hogy mi a kínom. Ő türelmesen végighallgatott, gondolkodott egy pillantig majd széles vigyorra húzódott a szája:
- Rendben, és van magánál kitöltött MZ/X23e jelű nyomtatvány? - Kérdezte, én meg rádöbbentem, hogy ha ennél a próbánál elbukom, akkor hetekig rohangálhatok ablaktól ablakig, sorszámhúzótól sorszámhúzóig mindenféle nyomtatványok után kajtatva a folyosók végtelen labirintusában. De abból ugyan nem eszik! Mélyen a szemébe fúrtam hát a tekintetem és magabiztosan annyit mondtam:
- Van. - Ami persze blöff volt, mert egyetlen egy darab hivatalos papír volt nálam és halvány lila gőzöm sem volt, hogy az milyen névre hallgat, ha hallgat egyáltalán. A néni picit meg is lepődött a magabiztos válaszon, de nem jött zavarba, egy tizedmásodperccel később vigyora ismét teljes fényében tündökölt és csak annyit kérdezett:
- Elkérhetem?

Benyúltam a táskámba és remegő kezekkel húztam elő belőle a papírkámat. Oda sem mertem nézni, hogy mi van a fejlécre írva, de muszáj volt, így hát odapillantottam: MZ/X23e! Diadalmasan csúsztattam a néni asztalára, aki pedig vereségébe beletörődve kezdte el pecsételgetni és iktatgatni a legkülönfélébb dolgokat.

Mindezzel csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy mennyire fontos dolog a magabiztosság. Vagy a felkészültség. Vagy hogy mennyire utálom a bürökráciát és hogy felnőtt dolgokkal kell foglalkoznom. Nem tudom, de valamelyiket mindenképp.