Hoppá, négyes kardiológia! A végén még orvos lesz belőlem, ha nem figyelek oda.
Mondjuk volt azért némi Joey Tribbiani féle smell the fart acting, amikor a professzor úr a különböző vitiumok hallgatózási leleteiről kérdezett kellemetlenül részletekbe menő dolgokat; ezek nem képezték ugyanis a tételeim szerves részét, annyira meg nem voltam képben két óra alvás után, hogy zsigerből menjen. Úgyhogy át kellett bizony gondolni, hogy akkor most melyik billentyű mikor zár vagy nem zár, ha éppen valamilyen baja van, és akkor merre folyik a vér milyen zörejjel, ami meg merre terjed és hogy hasad-e a szívhang vagy nem.
Ez meg a nyolcszázadik bejegyzés. Excelsior!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése