2014. január 23.

Tizenkét órával ezelőtti lelkesedésem természetesen már régen szertefoszlott. Buta vagyok, esélytelen és meg fogok bukni. Ez a farmakológia tulajdonképpen már régebben tanult dolgok azon részleteinek gyűjteménye, amelyekre annak idején azt mondtam, hogy na ezt már tényleg nem vagyok hajlandó megtanulni. Vagy kénytelen-kelletlen a rövidtávú - ún. zéháíró - memóriámba pakoltam csak bele gyorsan.

Mindezek megspékelve teljesen értelmetlen és megjegyezhetetlen gyógyszernevekkel, amiből minden másodikat vagy az a tagmondat követ, hogy de ezt manapság már nem használjuk, vagy az hogy de Magyarországon ez nincs forgalomban. A receptírás - amiről az az oktatók álláspontja, hogy sosem fogjuk használni, de azért tudni kell - csak hab a tortán.

3 megjegyzés:

Unknown írta...

A receptírás tudományára szükséged lehet még! Ciki, amikor az orvos annyi cuccot ír fel pl. egy gyerekkúpba, hogy abból nem lehet gyerek méretűt kihozni.

clark.kent írta...

Még a receptírással van a legkevesebb problémám. Azt hogy mennyire kell majd használnom, nem tudom: csak a szeminárium vezetőm és a végzett ismerősök véleményét ismerem.

Mindenesetre köszönöm a tanácsot. Vasárnap estére - ha az ég is úgy akarja - profi módon megy majd ez is :D

kai írta...

Nem tudom hogy több mint fél évnyi postsorozat végigolvasása után miért most jött rám a hozzászólhatnék, de kindenesetre az első hozzászóló véleményéhez kísértetisesen hasonló dolgot akartam közölni, hogy ha netán esetleg gyermekgyógyász kezdemény szeretnél majd lenni akkor igenis szükség lesz azokra a fránya magisztrális receptíró képességekre. Nekem nem is a dózissal szokott bajom lenni, tudom én hogy végső soron hány mg-os adagokat akarok én kinyerni, csak hogy ahhoz hogyan kell elkészítési útmutatót írni az egy más kérdés. A quantum satis mindenesetre egy nagyon értékes szófordulat :D

És én mint nem olyan kifejezetten szorgalmas, drukktanuló ex medika azt tanúsíthatom neked egy évnyi dolgozás után hogy így utólag (mert mikor is legyen nagyon okos az ember) nagyon sajnálom, hogy nem tanultam meg jbban a dolgokat. Nevesíthatőleg az élettant, paotlógiát, farmakológiát, belgyógyásaztot, gyereket még vagy 100x jobban, meg úgy mindent? Szóval megéri, csak ennyit akartam mondani. Meg hogy felüdítette olyan ügyeleti órámat a blogod olvasása, amikor nem lett volna más dolgom, minhogy A, idegeskedjek hogy mi fog történni; B, tanuljak. Persze most így is a B verzió következik, de önmagában csak a mugli ismerősöm szófordulatodért már megérte elolvasni.

- egy lapuló zugolvasó -