Valamelyik kórházi gyakorlat után szóba elegyedtünk az egyik jófej, középkorú orvossal. Beszélgetés közben valahogy előkerült az anatómia szigorlat és megkérdezte, hogy milyen volt a miénk. Elmeséltük neki a kis szenvedős anekdotáinkat és megkérdeztük, milyen volt az övé.
Erre sóhajtott egyet, ami többet mondott ezer szónál: ennek az embernek húsz-huszonöt évvel ezelőtt megtörték a lelkét. Ebben a pillanatban nagyon közel éreztük őt magunkhoz, olyan téridőn átívelő kapocs volt köztünk, amit a muglik nem érthetnek.
- Nehéz - mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése