Sommelier az az ember, aki mindent halálra szagolgat, de a világért sem mondaná ki a szagol szót.
Voltam whisky kóstolón, sajátos élmény volt. Sosem voltam nagy rajongó, de úgy voltam vele, hogy lehet, hogy eddig csak szart ittam és azt is rosszul, de majd most megvilágosodok. Értitek, mintha valaki, aki egész életében tablettás boron élt, elmenne egy tokaji borkóstolásra.
Az a konklúzióm, hogy a whisky - legyen akármilyen drága és kínálják bármilyen szakszerűen - még is csak ergya. Az egyik pohár single malt, nem tudom hány évtizedes, fogalmam sincs milyen drága példánynál csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lenne, ha lenne nálam egy kis kóla. Azt még megértem, hogy Skóciában nincs más, csak víz, gabona meg tőzeg; hogy hideg van, köd van, csúnyák a nők és a férfiak is szoknyát hordanak - ezt az állapotot pedig el kell viselni valahogy. De a világ szerencsésebb éghajlatú felén hogy képesek ezért ennyi pénzt kifizetni?
Ezt most megint foghatnám a zseniális marketingre, de hajlandó vagyok elfogadni annak a lehetőségét, hogy én vagyok hülye és nem az egész világ. Ha nem tenném, az akár schizophreniás tünet is lehetne.
2 megjegyzés:
A jó magyar pálinkának nincsen párja!
Szívemből szólsz :D
Megjegyzés küldése