Na igen, az első félidőt kicsit lazábban vettem a kelleténél és sikerült hamar hátrányba kerülnöm. Az öltözőbeli pep talk és taktikaváltás után viszont újult erővel robogtam ki a pályára a második játékrészre és egy sikertelen támadást követően meg is szereztem a biztos továbbjutást érő farmakót. A csoportelsőséghez azonban ez nem elég, meg kell nyerni a meccset.
A második félidő közepére élénkült a támadójátékom és bevarrtam a léc alá a szépítő klinikai genetikát az ötösről. A végére nagyon elfáradtam, úgy tűnt, nem maradt bennem elég az egyenlítéshez, a fegyelmezett taktikának köszönhetően viszont a kilencvenedik percben egy beadást követően még sikerült a hálóba tessékelnem az ortopédiát - négy méterről.
Vége a rendes játékidőnek, kihoztam döntetlenre, jöhet a hosszabbítás, a dékáni hét. De előtte kicsit még leheveredek ide a pálya szélére és magamba öntök egy kis frissítőt... kilencven perc az kilencven perc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése