Amúgy én rájöttem, hogy minden gondom, bajom, problémám és kínom egyes-egyedül arra vezethető vissza, hogy túl okos és kreatív vagyok. Kacagva elvégezhettem volna már ezt az egyetemet summa cum laude, ha legalább egy icipicit megerőltettem volna magam, de neeeem...
Nekem mindig van valami jobb dolgom, túl sok dolog érdekel és inkább írok, rajzolok, tervezek, szervezek, alkotok.
Na jó, mondjuk a Rezidens Szövetség új logója és az ÁNTSZ (tudom, hogy már nem így hívják) egyik szóróanyaga is az én kezem munkáját fogja dicsérni, - sőt még nagyobb projektek is folyamatban vannak, csak azokról egyelőre sajnos nem mesélhetek - amit viszonylag kevés orvostanhallgató mondhat el magáról, de most sajnos nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy ha kicsit nehezebb felfogású lettem volna, akkor csekély értelmű osztálytársaimhoz hasonlóan rá lettem volna kényszerülve, hogy gimiben naponta letegyem a popsimat és tanuljak, és akkor hozzászoktam volna ehhez. Ehelyett úgy voltam kitűnő, és úgy érettségiztem mindenből* ötösre, száz százalékos szóbelivel és dicsérettel, hogy négy éven keresztül egy árva büdös szót sem tanultam semmiből. Sőt, még az első évet is sikerült behúznom 4,8-as átlaggal úgy, hogy a szorgalmi időszakban körülbelül ki sem józanodtam. Csak az anatómiával ez már nyilván nem működött...
Úgyhogy itt vagyok, körülvesz számtalan gyökér**, akikre egy drosophilát nem bíznék, nemhogy egy emberi életet, de nagyon ügyesen be tudják nyalni a tankönyvet az adott vizsgára. Szorgalomban és memoriter tanulásban kétségtelenül messze előttem járnak, ezt nem is tagadom.
Hja, ha csak egy picit butább lettem volna, vagy legalább szűk látókörű és szakbarbár! Most sok évfolyamtársamhoz hasonlóan lassan végeznék a vizsgaidőszakkal, én sem tudnám, melyik században volt az első világháború***, nem tudnék megszólalni idegen nyelveken, nem zavarnának a világ dolgai és talán - csak talán - még a Való Világot is tudnám élvezni.
Ignorance is bliss.
* Ez picit túlzás, a matekom csak négyes lett két százalék híján, de ez egy másik anekdota.
** Sok okos, értelmes és kompetens évfolyamtársam van, de nem ők vannak többségben.
*** Némelyiküknek simán fogalma sincs, de akad olyan is, aki csak a századokat nem tudja rendesen számolni.
9 megjegyzés:
Szerintem az a bicskanyitogató, hogy 3-5 évvel ezelőtt ilyen inkompetens emberek bekerülhettek(nem rád gondolok). Ma meg, ha orvosira akarsz járni akkor olyan felvételi követelmények vannak, hogy azok, akikből tényleg jó orvos lenne, mert emberileg is ott vannak a szeren egyszerűen meg se próbálják. Van egy osztálytársam van, aki végigcsalta az érettségi(!!!), plusz pénzesek, ezért ő orvos lesz, és vannak akiknek ez az életük csak éppen nem jött össze. A rendszer, ahogy szűrik az embereket szar.
Hát igen, egy szóbeli felvételi elbeszélgetés nagyon nem ártana. Bár tartok tőle, hogy az sem szűrné meg nagyon a jelentkezőket, csak újabb kiskapukat nyitna a puncsosoknak.
Nekem mindig azt mondják, hogy attól, hogy valaki jó tanulónak számított gimnáziumban (és ezalatt érthetjük azt is, hogy mindent bemagolt, ill. azt, hogy játszva csinálta meg az érettségit), az még nem jelent semmit az egyetemre nézve. Pont ezért várom is meg tartok is kicsit az egyetemtől, mert bár én szoktam tanulni, mindig csak átfutom-és-a-végén-kurvajól-felelek módon, és ez vagy elég lesz, vagy nekem is meg kell tanulnom tanulni.
Na meg igen, a másik véglet sem jó, akik semmi logikát nem látnak át, csak magolnak, kapnak diplomát a kezükbe, aztán ha felvetődik egy probléma (legyen szó akár mérnökről, akár orvosokról), mit fognak vele kezdeni?
De akkor, ha fontos neked az egyetem, miért nem teszed le a segged és tanulsz? :D Most nem szívózásból, de tényleg, miért?
Azzal, hogy sok az inkompetens hülye az orvosin, maximálisan egyetértek.
@Midnight÷Moon: igen, ezt nekem is mondogatták annak idején. És igazuk is van olyan értelemben, hogy nem lehet megtippelni a gimis teljesítmény alapján, hogy az ember képességei és szorgalma mire elég egy új szinten, egy új közegben, ahol nem fogják a kezét. De ez nagyon ember- és egyetemfüggő, nem lehet általánosítani.
Viszont egyáltalán nem kell tartanod az egyetemtől: itt sem várnak csodát az embertől, az orvosi is teljességgel vállalható lenne, ha megfogadnám a tanácsokat, (többet) tanulnék a szemeszter közben, (jobban) szívemen viselném az évközi demóim sorsát és úgy általában tartanám magam a mintatantervhez.
Nem én vagyok az átlagos orvostanhallgató, és még kevésbé a követendő példa. Egész egyszerűen annyiról van szó, hogy nagyon kevés idő alatt próbálom megcsinálni azt, amire amúgy rengeteg időm és lehetőségem lett volna, ha nem mással foglalkoztam volna éppen. Ezért ilyenkor kínlódok, túldramatizálom és sírok nektek :D
@Névtelen: ha én azt tudnám! :D
De tényleg, pontosan tudom és érzem semmittevés közben, hogy nem ezt kellene csinálnom, és hogy ez a nap még nagyon fog hiányozni a végén, de valamiért nem tudom rávenni magam, hogy belekezdjek. Az én legjobb magyarázatom a jelenségre a lustaság (és hogy nagyon ügyesen meg tudom magam nyugtatni, egy adott kritikus pontig túl jól kezelem a stresszt és nem ijedek meg időben).
Ha van jobb tipped, hallgatom :D
Akkor a stresszkezelés lehet, mert én is halogatok, csak a pánik szokott áthajtani a dolgokon, ami szerencsére többé-kevésbé időben jött eddig. (Ha nem vizsgázok le, költségesre csúszok és nem tudom kifizetni. Ez azért motivál.) De amúgy a "kéne még egy nap" lehetne a címeremre írva. :D
Meg még a sok hülyére szoktam gondolni, akik megcsinálják. Ha ők is, akkor nehogy már én ne!
Hajrá!
A vizsgaidőszakaim egyik alap axiómája, hogy teljesen mindegy, hány napot szánok a felkészülésre, teljesen mindegy mikor kezdek el tényleg tanulni és hogy hány napot pocsékolok el a hülyeségeimmel, a végén mindig pont csak egyetlen nap hiányzik. Nem több, csak egy nap.
Most is így van: kereken 12 óra múlva vizsgázok majd urológiából és pont csak egyetlen nap hiányzik a tökéletességhez. Mindegy, győzni megyek, de jó lesz a kettes is :D
Hajrá neked is ;)
Igenigen! :D Bár így hatodévre már eljutottam az önismeretnek arra a fokára, h pontosan tudom, ha lenne még egy napom - ugyanúgy elbasznám. És a következőre se kezdek időben tanulni és ugyanúgy hajnalban fogok retrospektíve kurvaanyázni és nem alszom egy percet sem.
Sikerült az urológia?
Előző névtelen voltam. :)
Tökéletesen át tudom érezni :D
És az a legszomorúbb az egészben, hogy pontosan tudom, hogy tanulnom kéne, és hogy a végén pont az a nap fog hiányozni, de valahogy nem tudom rászánni magam. Az a baj, hogy túlságosan vékony a határ a "ráérek, még rengeteg időm van" és a "már elkezdeni is esélytelen" között.
Urológiából ötöst kaptam amúgy :D
Megjegyzés küldése