Az elmúlt napokban mazsolává szaunáztam magam és elolvastam végre néhány könyvet, de most sajnos vissza kell térni a civilizációba.
Már megint annyi - főleg grafikai - dolgom lenne, hogy azt sem tudom, hol kezdjem... ráadásul jön a Campus, a nyári gyakorlat, a gólyatábor, fogalmam sincs, mikor fogom magam rendesen kipihenni.
És még kevésbé tudom elképzelni, hogy a stréber, spíler, törtető-cafka évfolyamtársaim, akik hetekkel korábban befejezték a vizsgaidőszakot és ellógják a gyakrolatok nyolcvan százalékát, a fesztiválokat pedig hírből se ismerik, mit csinálnak egész nyáron. De komolyan: nyaralnak két hetet, oké... és aztán?
2 megjegyzés:
De a stréber, törtető évfolyamtársaid hogyan tudják ellógni a gyakorlatokat? Meg mér' lógják el, hát nem ott lehet sokat tanulni a gyakorlati részről?
A magyar orvosképzés nagyon erős elméletből, de a gyakorlati képzés hagy némi kívánnivalót maga után. Nálunk Debrecenben legalábbis biztosan nem elég kiforrott a rendszer.
Nagyon sok függ már attól is, hogy az ember hova veszi fel a gyakorlatát: előfordul, hogy sokan vagyunk egy helyen és nem tudnak mit kezdeni velünk, de vannak olyan kórházak is, amik arról híresek hogy egyáltalán nem foglalkoznak a hallgatókkal. Az ilyen helyeken van hogy (kérésre) két nap után aláírják a gyakfüzetet, hogy ne legyünk láb alatt - a fent említett évfolyamtársaim nyilván előszeretettel célozzák meg az ilyen helyeket. Ők szeretik a dolgok könnyebb végét megfogni és kihúzni magukat minden alól, ami alól csak lehet.
Más kérdés a hozzáállás, mert ha az ember megy és szeretné csinálni a dolgokat, akkor kis szerencsével sok mindent tanulhat, de előfordul hogy minden szorgalom ellenére sem jut szerephez. Vagy egyszerűen nincs mit csinálni: vagy a nővérek csinálták meg már réges-régen sokkal jobban és gyorsabban vagy csak az orvos csinálhatja meg. Nekünk meg marad a bámészkodás és a folyosón ücsörgés.
Nagyban függ a dolog a tutoroktól is: sok orvos annyira leterhelt, hogy a háta közepére sem hiányzik, hogy még egy koloncot cipeljen magával és magyarázzon neki, ami az ő szemszögükből nézve érthető, de így minket nem oktat senki.
Ezen kívül a rendszer is hülyén van megoldva. Az első utáni ápolástan kb csak arra jó, hogy megalapozza az ember gyakorlatokkal szembeni ellenérzését. A harmadév utáni belgyógyászat meg még rosszabb, mert ott már a nővérek sem foglalkoznak velünk, viszont az orvosoknak még semmiben nem tudunk a segítségére lenni, hiszen addigra még csak propedeutikát tanultunk: anamnézist tudunk felvenni és alapszinten vizsgálni. És meglepően sok évfolyamtársamnak ez sem megy, egyszerűen nincs érzékük hozzá, nem tudják, hogy szóljanak vagy érjenek a beteghez. Én sem vagyok egy matyóhímzés, de tényleg rengeteg a gyökér közöttünk.
A blokkgyakorlat is kapufa, mert olyankor meg olyan tárgyakból vagyunk gyakorlaton, amiből még nem vizsgáztunk és az anyag felét még le sem adták.
Nekem is például az első igazán jó gyakorlatom a mostani szabadon válaszható volt. Már régen is volt viszonylag jó élményem, amikor jó tutort kaptam véletlenül, de most minden összejött. Eleve egy hallgatóbarát helyre vettem fel a gyakot, ahol összesen ketten voltunk, nagyon jó volt a tutorom (nem is volt igazából tutorom, mindenki úgy viselkedett velem, mintha az lenne), érdekelt és tudtam az adott tárgyat és ráadásul sokan szabadságon voltak, úgyhogy szükség is volt ránk :D
Megjegyzés küldése