2014. július 9.

Még egy utolsót a mezekről

A brazilok kék nacit hordtak az elődöntőn, úgyhogy most már végképp nem értem, hogy hogy megy ez a dolog. Ha eddig is megvolt a lehetőségük, hogy variáljanak, miért álltak ki egyáltalán fehér nadrággal? Vagy miért váltogatják a színeket egy adott összeállításon belül? Valami babona lehet a háttérben? Tényleg nem tudom.

A tegnap említett Diósgyőr mez alapvetően talpig fehér lenne, fuszeklistül, mindenestül - szerintem csak a saját szakállukra vettek fel piros sportszárat hozzá az ominózus meccsen.
De hogy ez a nagy válogatottaknál is így megy? Nem gondoltam volna. Én mindenesetre szigorúbb megkötéseket alkalmaznék az arculati kézikönyvben, de ez valószínűleg csak a megalomániámnak és controll freak-ségemnek tudható be.

A németek idegenbeli szereléséről ellenben eddig még nem esett szó, és abban is biztos vagyok, hogy megosztja a drukkereket. Nekem azonban nem tetszik: tökéletes lenne egy német klubcsapat második mezének, csak úgy árasztja magából a Bundesliga-hangulatot, de egy válogatotthoz nem illik.


A meccs maga viszont hatalmas volt; örök életemre bánnám, ha nem láttam volna, merthogy ez a meccs az a meccs volt, amitől világbajnokság egy világbajnokság, és amiről még évtizedekig beszélni fogunk - akármennyire is szoros most a vizsgaidőszakom finise.

Nincsenek megjegyzések: