A második turnusban szintén az egyes csapatot terelgettem és nevelgettem. Ők sajnos nem nyerték meg a pontversenyt, de ezt azért én fenntartásokkal kezelem. Láttam én utolsó nap csoportvezetőt állomásfőnöknél az első napi eredmények utólagos módosításáért és pluszpontokért kuncsorogni, és van egy olyan illetlen érzésem, hogy az idén első ízben velünk táborozó Egészségügyi Kar csoportjai közül is kellett valaki a dobogóra a frissen bimbódzó barátság és a politikai korrektség jegyében.
Mindezek persze csak rosszmájú balsejtelmek, az utolsó napi vetélkedőre kicsit tényleg leeresztettünk, úgyhogy simán benne van a pakliban, hogy tényleg csak a harmadik helyre volt elég a pontszámunk. Ennek ellenére a legjobb csoport így is egyértelműen mi voltunk. Hogy csak egy példát említsek, egyik délután miközben gyuritudját kortyoltunk a belvárosban, elmeséltem nekik néhány bohókás ifjonti baklövésemet, úgyhogy ügyrendileg elhatározták, hogy este tóga-party-t csapnak. Nyilván nem maradhattam ki én sem.
Innentől kezdve bárki bármivel próbált beszólni, az volt a válasz, hogy az egész csoportom tógában vereti bent a sátorban... your argument is invalid.
Vagy ha már az újszerű élményeknél tartunk, ők voltak az első csoportom ever, akik nemhogy nem aludtak be a buszon a fürdős buliról visszafelé, de végigénekelték az utat és aztán hajnali négyig afteroztunk a saját szakállunkra.
Csatakiáltás: Number One!
Induló (Halász Judit - Boldog születésnapot dallamára)
Az egyes csoport más mint a többi, ezt te is jól tudod.
Megittuk az összes piát, úgyhogy baszhatod!
Hányni viszont sosem fogunk, mert kurvajók vagyunk,
Ajándékként fogadd el részeg kis dalunk, hogy...
Iszunk, bulizunk - és nagyokat dugunk.
Próbálkozhatsz nyugodtan, de a jobbak mi vagyunk, mert...
Iszunk, bulizunk - és nagyokat dugunk.
Próbálkozhatsz nyugodtan, de győzni mi fogunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése