2014. november 16.

Az univerzum újabb mókás közjátékának köszönhetően nem egészen két nappal a szülészet-nőgyógyászat gyakorlatom befejezte után botlottam bele A vagina monológok című könyvbe.

El is olvastam persze azon melegében, és jó volt.
Nem okozott olyan katartikus élményt, mint amit a bevezetőben ígértek és sok női lélekkel kapcsolatos revelációm sem támadt, de hát ezt frigid és korlátolt amerikaiaknak írták, nem az én haladó és nőbarát személyiségemnek. 

A megoldáshoz ugyan nem vezet el, de kiindulópontnak tökéletes. Ártani biztos nem ártana, ha több lány és fiú olvasná el. Mindemellett tagadhatatlan, hogy a vagina szó többször szerepelt benne, mint a nőgyógyászat tankönyvben.

Lazán kapcsolódik, hogy pár hete tönkrement a laptopom és rá kellett döbbennem, hogy én amúgy rengeteg szabadidővel rendelkezem, csak mindig elcseszem valami értelmetlen faszkódásra. Mióta nincs gépem, több könyvet olvastam el, mint előtte egy év alatt: már túl vagyok a Szerelem kolera idjénen, a Nagy Gatsby-n, az Űrodüsszeián, a Tizenkét majmon, a Biff evangéliumán, most pedig már a Száz év magány felénél tartok, de hosszú még a listám...

2 megjegyzés:

audrey írta...

egyetértek, a könyv bevezetője szerintem is megtévesztő, egyáltalán nincs akkora hordereje, mint amit beharangoznak az elején. ettől függetlenül persze klassz könyv, tényleg minden lánynak el kellene olvasnia, de többet vártam, úgyhogy kicsit csalódás is volt.

clark.kent írta...

Mindenesetre megnyugtató, ha női szemmel is hasonló véleményen vagy róla, mint én :D