Szarban a haza, amikor öt perccel az indulás előtt szakad szét az öltönynadrágod; meglehetősen kellemetlen helyen. Más ruha-opciód nincs, a bálba pedig muszáj odaérned hatra. Mit teszel?
Én - az első pánikroham leküzdése után - úgy döntöttem, megvarrom. Vagy legalábbis, hogy megpróbálom megvarrni, mert szerencsére volt otthon tű meg fonal és egy öltönynadrágnak azért mégsem esik neki az ember leukoplaszttal.
Tíz perccel később már úton voltam és buzgón reménykedtem benne, hogy a varratsor, ami egy hasi sebet összetartana, kitart majd a nadrágomon is - legalább a bál végéig. Jelentem, szövődménymentesen, sebszétválás nélkül átvészeltük az éjszakát.
4 megjegyzés:
hahaha de megnéztem volna :D
:DDDD imádom az ilyen posztjaidat :DDD
Fantasztikus vagy! :D
@Natalia Kubasi: annyira nem volt dicsőséges... csak próbáltam viszonylag precízen és a veszély-zónától távol egyeztetni a sebszéleket :D
@audrey: örülök, hogy legalább Te örömöd leled a kínjaimban :DDD
@Bryan Sz. Ignotus: köszönöm! :D
Megjegyzés küldése